Gémes 20

Rég voltunk teljesítménytúrán és most kapóra jött a Gémes nevû túra. Ezen még úgysem voltunk. Iszonyat dagadt lettem és nem is mertem a 30-as vagy 40-es távra menni, úgyhogy kricharddal a legrövidebb, 20 km-es távra neveztünk be. A rajt Diósjenõn, a vasútállomásnál volt. Elvileg 8-tól lehetett volna indulni, de a rendezõk nem csináltak gondot a korábbi indulásból, így mi is elrajtolhattunk 7.50-kor. Szerencsére a Börzsöny itt van közel, így nem kellett nagyon korán kelni.

Elvileg pont a szombati napra nem volt várható csapadék, de mikor reggel autóztunk a startba, nem nézett ki túl bizalomgerjesztõnek a Börzsöny a felhõbe burkolódzó csúcsaival. De nem tántorított el minket semmi.

A start után egyenesen végig kellett mennünk a falun, és elindultunk fölfelé. Egy szélesebb földúton haladtunk, legfõképp erdõben. Az úton patak csordogált egy mély vágatban, a nagyobb, szélesebb részeken a vízben többször is láttunk gilisztákat. Már az elején mondtam krichardnak, hogy nem fogok tudni jó tempóban haladni. De arra nem számítottam, hogy már az elsõ kilométer után úgy fogok izzadni mint egy ló. Szerencsére nem vettem fel hosszúujjú pulóvert, így legalább azt nem izzadtam rommá. És nemcsak izzadtam hanem le is lassultam. Sorra hagytak el minket a többiek.

Szép lassan azért csak felértünk a nyeregbe, az elsõ ellenõrzõponthoz. A startban egy színes térkép fénymásolatot kapott mindenki, amelyen be volt rajzolva az útvonal. Remek ötlet, nem is vettük elõ a rendes térképet a túra során. Itt a nyeregben pihentünk egy kicsit, ettünk, majd szintben indultunk tovább a Kámor felé. Egyszer már jártunk ezen a környéken, méghozzá a Börzsöny csúcsai túramozgalom keretében. Emlékeztem az útra, végig a sárgán kellett menni. Egy darabig szintben mentünk, majd átvágtunk egy nagy réten és elkezdtünk felkapaszkodni a Kámorra. Egy keskeny, egyszemélyes kis turistaút vitt felfelé, útközben többször is megálltunk, hogy megcsodáljuk, még a párás, felhõs idõben is remek kilátást kelet felé.

Nemsokára felértünk a csúcsra, itt egy kódot kellett beírnunk az igazolófüzetbe, magyarán nem találkoztunk pontõrrel. Érdekes, hogy ezt az emelkedõt már egy kicsivel jobban bírtam, mint az elsõ szakaszt. A csúcson megint megálltunk pár percre, majd elindultunk lefelé. A Kámor már felhõben volt különben és a szél is fújt valamicskét.

Innen lefelé mentünk egészen a következõ ellenõrzõpontig, ahol a 20 km-es táv eltér a többitõl. Pecsételtünk és egy széles, jó állapotban lévõ földúton haladtunk tovább egy kicsit emelkedve. De az emelkedõ nem tartott sokáig, a kék négyzet turistajelzést követve letértünk az útról és lefelé haladtunk egészen a Pénzásásig. Itt volt a következõ ellenõrzõpont. Már túl voltunk a táv felén.

Pecsételtünk és a börzsönyi kéken indultunk tovább egyenesen Diósjenõ és a cél irányába. Itt már nem várt ránk nagy emelkedõ, végig szintben, vagy egy kicsit lefelé haladtunk. Több helyen is találtunk szamócát, amely a jellegzetes hármas levélkék alatt hívogatóan piroslott. Be is lakmároztunk belõle, de persze annyit nem találtunk, hogy jól is lakjunk vele:). A túra további szakaszán a sár volt, ami kicsit megnehezítette a közlekedést néhány helyen, de szerencsére nem végig a sárban kellett mennünk. Több helyen is láttunk nagyon formás, öreg tölgyfákat, amelyek már messzirõl kitûntek szépségükkel.

Még egy ellenõrzõpontot ejtettünk útba, kb. félúton. Itt már sütött a nap, de azért még kolbászolt néhány kumulus az égen. Ezután volt két olyan hely, ahol igencsak ügyeskednünk kellett, hogy ne lépjünk bele a pocsolyákba. Lassan beértünk a házak közé és elértük a falu határát. Innen már csak egy kilométert kellett menni a célig. Átvettük a kitûzõket és délután kettõkor már indultunk is haza. Az idõ kitisztult, a nap is sütött a végén.

Jó kis túra volt, így utólag lehet hogy a 30 km-es távot is bírtam volna, de mindegy.