Kétnapos kéktúrára mentünk el a Keszthelyi-hegységbe a Keszthely-Badacsonytördemic szakaszra. Elsõ nap Tapolcáig mentünk el, a második nap ehhez képest lazább volt, akkor kevesebb emelkedõ és rövidebb táv volt a penzum. Ragyogó õszi idõben volt részünk, felhõ egy szál se, reggel egy kis köd meg fagyközeli hõmérséklet, de ez fûszerezi meg igazán az õszi túrákat. Olyan, mint az erõs paprika a babgulyásba.
Kilenc óra körül indultunk a keszthelyi vasútállomásról, és a frissen megváltoztatott útvonalon mentünk ki a városból. Már nem a Tesco-nál, hanem a Gyenesdiás határában lévõ korforgalomnál hagytuk el a lakott területet. Itt letártünk a kékrõl, és egy kis kitérõvel felmásztunk a Festetics-kilátóba. Elég párás volt még a levegõ, nem volt tökéletes a kilátás, de
kõbányászat által a hegyoldalban ejtett sebek szépen látszódtak, és északkelet felé a hegység fõ tömbje is fölénk magasodott.
Errefelé indultunk el, de útba ejtettük a Nagymezõt, a környék kedvelt szalonnasütõ helyét. és ettõl pár száz méterre vissza is tértünk a kék jelzésre. Már messzirõl hallottuk a lövöldözést, és a jel is az
éleslövészet területén keresztül haladt. Megkérdeztük a lövöldözõket, azt mondták, megyünk nyugodtan. Átmentünk, de olyan nyugodtak azért nem voltunk. Lassan emelkedtünk, egyre magasabbra mentünk a Keszthelyi-hegységben, egyre messzebbrõl hallottuk a lövöldözést. A legmagasabb pontot elérve egy erdei szfaltúttal párhuzamosan haladtunk egészen Vállus faluig, ami már a hegység északi oldalában elhelyezkedõ zsákfalu. Éppen ezért tökéletes egy kéktúra bélyegzõ elhelyezéséhez. A frissen felujított
buszmegállóban meg is álltunk ebédelni.
Egész jó tempóban haladtunk, volt idõnk lassítani, miközben
gesztenyét szedtünk az erdõben, több idõ volt fotózásra is. Az erdõbõl kiérve átértünk Veszprém megyébe, és egy erdõmentes hegyoldalon, pincék között mentünk fel a Kõ-orra nevû kiemelkedésre, ahonnan nagyon szép panoráma tártul elénk a Balaton irányába. A gerincrõl Tapolca városa is látszódott, ami jóval messzebbinek tûnt, mint az elõttünk álló kb. 10 km. A Kõ-orra keleti oldalán erdõben, néha meredek lejtõn mentünk lefelé, majd a kevésbé durva hegyoldalban ismét szõlõk között vezetett az út. Találtunk egy forrást, ahol egy kis
oroszlánfejbõl csorgott ki a víz. A domb aljában, Lesenceistvándon végre kocsmában tudtunk lepihenni, kihasználva annak minden pozitív, és elszenvedve minden negatív tulajdonságát.
Rövid pihenõ után vágtunk neki a Tapolcáig tartó 7 km-es aszfaltútnak az országút mellett. Lelkileg már felkészültünk erre, és egész gyorsan, alig több, mint egy óra alatt Tapolcán is voltunk. Este vacsoráztunk, utána a városban kerestünk meg egy multiládát, ezzel le is gyalogoltuk a kaját.