Másnap Badacstördemicrõl gyaolgoltunk vissza Tapolcára a Szent-György-hegyen keresztül. Ez volt az egyetlen hegy, amit érintettünk. Ugyanott kezdõdött az út, ahol tegnap abbamaradt. Aszfalton értük el Szigligetet, tettünk egy kitérõt az Avasi templomromhoz is. A várba nem mentünk fel, nem is álltunk meg pihenni a faluban. Rögtön mentünk tovább a hegy felé, továbbra is aszfaltúton. Elõbb Szigligeten a falu utcáin, majd rátértünk a Balaton körüli bicikliútra, végül a Hegymagaa felé vezetõ országút mentén gyalogoltunk. Egyre közelebbrõl hallottunk a hegy lába felõl érkezõ lövéshangokat, amikre elõször azt hittük, hogy megint agyaggalamblövészek gyakorolnak. Aztán kiderült, hogy ezzel akarják a seregélyeket elriasztani, nehogy leegyék a szõlõt. Másutt ugyanezt hangszórókkal próbálták megoldani, ragadozó madarak hangját utánozták velük. Hosszútávon elég idegesítõ volt a hangzavar és a puskalövés-imitáció, de hát itt mindenki szõlõtermesztéssel foglalkozik, és mivel közös a cél, elfogadják ezt.
A Szent-György-hegyre felfelé már neki kellett vetkõzni. Reggel még hûvös volt, de addigra, mire ideértünk, jól felment a \"hõmérõ\", és az emelekdõ tovább növelte a \"hõérzetünket\". Egy helyen bementünk bort kódtolni, és vettünk is egy-egy üveggel. A tulaj elõször azt hitte, hovgy eltévedt túrázók vagyunk, aztán megbeszéltük vele, hogy piálni szeretnénk. Az
Oroszlánfejû kútnál vizet cseréltünk, és nekiláttunk, hogy legyûrjük a maradék emelkedõt. A kéktúra nem megy fel teljesen a csúcsra, mi sem tettünk oda kitérõt. De a bazaltoszlopok felett lévõ kilátópontra azért kimentünk. Tökéletes kilátás volt a Tapolcai-medence tanuhegyeire, a kis piros Bz-motra, ami Badacsony felé igyekezett, de északnyugat felé a Sümegi vár hegye, északkelet felé a Kab-hegy is kirajzolódott.
Sûrû fényképezgetések után indultunk lefelé, és a bazaltoszlopok között kialakított
lépcsõfokokon nemsokára elértük a
turistaházat, ahol elköltöttük szerény ebédünket, és pecsételtünk is a fémbélyegzõvel. A hegyrõl lefelé változtattunk az útvonalon, nem a kéken mentünk be Tapolcára, hanem a piros jelzésen. Ez másik országúton megy be a városba, és rögtön a vasútállomáshoz kerültünk. Délután kettõre értünk be, utána elmentünk a Tavasbarlanghoz csónakázni. Nyoma sem volt a nyáron tapasztalható tömegnek, rajtunk kívül csak páran voltak a baralngnál, ahol lent melegebb volt már ilyenkor, mint a felszínen.