Idén immáron 4. alkalommal került megrendezésre a bakonybéli Medvehagyma Nap.
Éppen idõben gördöltünk be a Faluház elõtti parkolóba, ahonnan az idegenvezetés indult. Meglepetten konstatáltam a nagyszámú embersereget (száz fölött volt a lelkes gurmandok, kellemes sétára vágyó lelkek száma). Indulás elõtt vezetõnk, „Lokálpatrióta” Viktor mondott néhány bevezetõ sort a községrõl, és felvázolta az aznapi tervezetet.
Bakonybélbõl kifelé tartva által mentünk egy betonhídon, majd lassan nekiindultunk a „kétemeletes” gerincnek. Már itt megcsapta orrunkat a tengernyi medvehagyma illata. Viktor felhívta a figyelmet, miszerint virágzó hagymát se itt, se másutt ne szedjünk, mert az már mérgezõ. A bimbós ugyan határeset, de a hûvösebb oldalon még találhatunk zsenge, alig vagy egyáltalán nem bimbós változatokat.
A gerincet magunk mögött hagyva, egy kisebb pihenõ alkalmával mesélte Viktor, hogy azon a helyen állott anno Esterházy Móric piroslámpás háza, így ha megbolygatnánk a felsõ réteget, akkor jó eséllyel találhatnánk címeres téglákat.
Ezt követõen befordultunk a Vörös-séd (séd=patak) völgyébe. Gyurit elbûvölte az apró völgy, mely az odvaskõi pihenõig vezetett (menet közben elhaladtunk a Suttonyi-tó mellett is). Kényelmesen megpihenve falatoztuk a zsíros kenyeret a csipegetett levelekkel, mondanom sem kell, micsoda orgia volt.
Végét járva, a Gerence-völgyben többször megálltunk, hogy „megrakjuk” a vászonszatyrunkat, hisz bõséges kínálat nyílt a szedésre...
Mdvehagymás erdõ I
Mdvehagymás erdõ II
Könnyed, jólesõ túra volt, mindenkinek ajánlom, sõt, Gyurival elhatároztuk, hogy jövõre is visszatérünk április elején, hogy gyûjtsünk ebbõl az ízletes, egészségre oly kedvezõ hatással bíró hagymából.