Elõzetesként csak annyit mondanék, hogy ez volt életem egyik legszebb túrája (a képek természetesen meg se közelítik az ott látottakat, úgyhogy mindenkinek bátran ajánlom a felkeresését).
Osztrák kalendáriumunk következõ bejegyzése az Ötschergraben volt. A
bejáratnál, ahol a jegyek is megváltásra kerültek, egy kisebb kalandpark és néhány szórakoztató-ismeretterjesztõ várta a látogatókat. Utunk az erdõ mellett vette kezdetét, majd egy mesterséges tó elõtt balra tértünk le egy kisebb ösvényre néhány falevelet érdekes kinövések
tarkítottak, vélhetõleg csípés következményeként).
Már az elsõ néhány kanyart követõen jelzésértékû vízesések szabdalták a hegyoldalt, majd egy
hídon átkelve izgalmasabb szakaszhoz érkeztünk. Itt a sziklák peremén kialakított
fapárkányokon haladtunk lefelé, majd a sziklába vájt aprócska alagutak miatt hajolgattunk.
A tömb alján egy vízerõmû állott. Ekkor nyert értelmet a fentebb említett tó a hozzá vezetõ óriás csövekkel, ugyanis (elmondások szerint), ha sok az áram a rendszerben, akkor felszivattyúzzák az Ötscherbach vizét a fenti tóba, így a fizika törvényeit követve az magasabbról lezúdulva...
Az ezt követõ szakasz szemet gyönyörködtetõ volt valóban. Mindkét oldalon felfelé törtek a sziklás-fenyves hegyek, míg a mederben helyenként már-már tengerparti idillre emlékeztetett a kivájt medencébõl medencébe csordogáló víz - türkiz színekben pompázva. Ámulva meneteltünk az óriáspalacsintás Jausenstation
Ötscherhias-ig, ahol Gyuri befalta a ház tojásrántottás specialitását, míg én a palacsintás erõlevest kóstolgattam.
Innen egy rövidebb szakasz vezetett a Mirafall vízesésig. Jó idõ esetén a patakban és ennél, valamint az ezt követõ vízesésnél a fürdõzés megejthetõ, de az idõre és a víz hõfokára való tekintettel most csak néhány elszántabb ember mártózott meg. A Schleierfall-hoz már messzebbre kellett mennünk. A bõvebb vízhozam ellenére nekem a Mirafall jobban tetszett.
Visszafelé ugyanezt az utat kellett megtennünk, azonban a sûrûsödõ felhõk miatt szaporábbra vettük lépteinket. Épp szálltunk fel a buszra, mikor az ég nekiveselkedett és le is szakadt...