Eszter barátosnémmal pár éve (tavaly) túráztunk a Mátrában, és viszontlátásképp elhatároztuk, hogy egy kis emlékmorzsálgatás, életútmesélés, no meg túrázás végett eltöltünk egy kellemes hétvégét Galyatetõn és környezetében.
Elsõ nap egy könnyedebb, bemelegítõ túraként - Galyatetõrõl kifordulva - a sárga jelzésen meneteltünk egészen a 813 méteres Nyesettvárig. A hely érdekessége egyrészt a hajdani földvár ma is megfigyelhetõ sánc és várárok rendszere, másrészt a hegyoldalban megbúvó kõtenger, melybõl 10-15 található a Mátrában. Mialatt a kõtengerek keletkezésérõl hallottakat vitattuk, lebotorkáltunk az alsóbb kövekig, hogy felkutassuk az ottani geoládát. Érdemes volt, hisz a ládán túl tiszta idõ lévén jó kilátás nyílt a Kékesre is.
A helytõl búcsúzva a visszafelé vezetõ úton ajánlatos volt többször is a lábunk alá nézni, ugyanis apró
hegyikristályok bújtak meg a földben. A sárgáról kékre, ezt követõen piros keresztre váltva, az útról balra letérve a sasvári panoráma képe fogadott minket. Itt is ládáztunk egyet, majd a Rudolftanyai-elágazásig sétáltunk egy valóban páratlan kilátásért. Végül a mûút mellett visszatértünk Galyatetõre.
Másnapra testesebb túraútvonalat néztünk ki, mely Ágasvárban teljesedett ki.
A czentrumon átvágva kiváló helyismerettel rendelkezõ idegenvezetõnk (Eszter) lévén máris egy
boszorkány tanyájára emlékeztetõ vityilló mellett találtuk magunkat. Az OKT-ra ráfordulva egy rendkívül hangulatos szakasz után elõször Mátraszentlászlón, késõbb pedig Mátraszentistvánon haladtunk keresztül. A Vidróczki
csárdánál a sípálya felé vettük az irányt, a jelrõl letérve a Csörgõ-patak
völgyében folytattuk utunkat. Döbbenetes belegondolni, hogy nagy esõzések idején, mennyire megduzzadhatnak, megáradhatnak ezek a patakok, bár a friss gumi vélhetõleg nem azokból az idõkbõl származik…
Egy lábbarátabb kaptatót leküzdve, lélekben is felkészültünk az érkezõ túratársaktól hallott legalább egynegyed órás 789 m-es csúcsig vezetõ combos szakaszra; s valljuk be õszintén, a turistaház után kétség sem fért hozzá, mely út megyen Ágasvárra.
Panorámakép
A csúcsnak vélt ponton megpihentettük szemeinket az elénk táruló panorámában, mûvészportrékat készítettünk, ládáztunk, majd a gerincen lépkedtünk tovább. Ezen a szakaszon érdekességként említeném a Szamár-követ, ami véleményem szerint inkább dinoszaurusz fejet ábrázol; no is itt nyert értelmet Jimmy „nézz le rám, ó Istenem”-es
sora is…
A gerincrõl helyenként át-átpillantottunk a környezõ dombokra, hegyekre, a Háromfalu templomára, majd ’szentistvántól a „szokott” úton visszakapaszkodtunk a
székelykapus Galyatetõre.