Ez a szombat is osztrák túrának indult, helyette azonban Gyuri egyik kedvelt helyére, a vértesi Vitányvárhoz látogattunk el.
Autónkat a szárligeti parkolóban hagyva gyorsan felszedelõdzködtünk, s nekivágtunk kicsiny, de annál szebb túránknak. A kezdeti tanyasi világot magunk mögött hagyva rátértünk a murvás útra, mely egy kisebb „üdülõtelep” mellett vezetett egészen Csákányospusztáig, a Mária-szakadék bejáratáig.
Kutyaugatással kísérelve betértünk a rengetegbe, ahol a partoldalon kacskaringóztunk az ösvényt követve. Több helyen fába faragott szenteket ábrázoló képekkel találkoztunk. A körtvélyesi
temetõben pár percet áldoztunk az ott nyugvók emlékére, majd folytattuk utunk.
Az aszfaltozott színre kiérve egy kisebb zuhi kapott el minket, így úgy döntöttünk, hogy az erdõbe betérve kerülünk a Béla-forrásig.
Ezután szedres, fenyveses, cserjés egyveleg közt haladtunk, majd átvágtunk egy nagy mezõn, ahol elvileg a Bükk-Avas Magassági Pont húzódik. Mielõtt az ismét nekiveselkedõ esõ elõl egy terebélyes fa alá húzódtunk volna, egy õz tûnt el elõlünk a rengetegben.
A kötelezõ pihenõ után jött az igazán magával ragadó szakasz, mely le a völgybe, majd fel a várhoz vezetett. A
romoknál elmélkedtünk egy csöppet, majd megkerestük a ládát. Visszafelé a
gerincen haladtunk, ahonnan a korábban említett hangulatos völgyre remek rálátásunk nyílott.
A kéken haladva a Mária-szakadékot némiképp kikerülve értünk a már jól ismert murvás útra, mely egészen a kocsiig vezetett.