![]() Mindennemû készülõdés nélkül szerda reggel kigördültünk a betonrengeteg 8 és feledikjérõl egészen a gyõri vasútállomásig. Közel egy órás út után Fertõszentmiklóson búcsút intettünk feherb imádott szerelvényeinek, és a fertõdi Esterházy-kastély felé vettük az irányt.
Még a hercegi monstrum elõtt a kastély kertjében álló kínai palotánál keresgettünk geoládát, de nem lett meg, sajnos, így egy gyors hátraarccal a fõbejárathoz mentünk. Teljesen lehengerelt az épületegyüttes, pazar látványt nyújt annyi bizonyos. Gyuri leleményességének hála, sikerült ingyen Fertõ-tó körüli térképet szereznünk, jelölve az összes biciklis úttal és fontosabb tudnivalókkal, így ez a kérdés is megoldódott. A bejárattal szembeni murvás úton kiértünk a mûút melletti biciklis útra (B10-esre), és ezen tekertünk a Pamhageni határátkelõig, majd a magyar viszonyoktól cseppet sem különbözõ faluból Apetlon felé tértünk. Kis kitérõvel a B20-asra áttérve meglátogattuk a madaraktól özönlött Lange Lacke-t. (Itt tennék említést a tekerésünket végigkísérõ seregélyriasztókról, ugyanis a tavat körülölelõ területeken erõteljes a szõlõtermesztés, és a madarakat elriasztó karbidágyúk, folytonos lõdözések, helyenként kutyaugatást utánzó hangzok záporoztak folyamatosan a fülünk mellett.) Illmitz-et, és az Oberer Stinkersee-t magunk mögött hagyva végre kiértünk a partra, jobban mondva már csak egy keskenyebb nádas szakasz választott el a tótól, helyenként remek rálátással, és meglepõ mód fekete tehenekkel.
B10-es köv. állomásunk, Podersdorf volt. Ez a város fekszik egyedül a tó partján, majd 4 km hosszan elnyúló strandos részleggel, igazi balatonos érzettel. Ezzel a vágyódással tekertünk a délutáni napsütésben szállásunkig, a Neusiedler Csárdáig. Másnap, a bõséges reggelit követõen nyeregbe pattantunk, mondván most vár ránk az izgalmasabb dombos szakasz. Jois pincéit, Winden-t elhagyva véletlenül rossz irányba mentünk, és erre csak akkor döbbentünk rá, amikor megszûnt a biciklis út, és egy néni jegyet akart velünk vetetni a szabad strandra, ugyanis közben kiértünk a tóhoz… Gyuri elmagyarázta, hogy mi csak épp meg szeretnénk simogatni a lágy hullámokat, és negyedóra, maximum 10 perc múlva jövünk is vissza. Húú, nagyon tetszett a hely. Megbeszéltük, hogy jövõre beépítünk egy kis lubickolást is feltétlen. ![]() ![]() ![]() És való igaz, csak ámultunk, ahogy hétköznap ellenére is sokan, nagyrészt nyugdíjasokból verõdött csoportok szelték az utakat velünk együtt. ![]() Mondanom sem kell, mennyire egyértelmû volt határátkelõ nélkül is, hogy Magyarországon járunk. Az út minõsége, a kitáblázások, hadd ne soroljam, viszont a kétnapi tekerés talán legszebb szakasza is „hozzánk” kötõdik, ugyanis a Sopron felé vezetõ erdõs szakasz szomszédol a Tómalommal, majd egy rendkívül hangulatos összeborulós fákkal szegélyezett úton emelkedik Sopron belvárosáig, az ódon templomig. Idén a magyar majd 30 km-es szakasz elmaradt, de jövõre teljes kört megyünk, annyi szent.
|