Önzõ módon olyan helyre akartam elmenni a hosszú hétvégén, amivel közelebb kerülök a DDK befejezéséhez. Ha mind a 4 nap szabad lett volna, akkor már mennék is a kitûzõért. Így viszont még maradt 45 km az Õrségben legközelebbre.
A múltkor Náraiban fejeztük be, most innen folytattuk, és Nádasdig jutottunk el. Körmenden volt a szállásunk, innen mentünk ki terepre vonattal vagy busszal. Elsõ nap Egyházasrádóc és Nárai között mentünk. Rádócig GYSEV-eztünk, aztán nekivágtunk a szeles pusztaságnak. Jobbról-balról szántóföld, néha nagyon rövid ideig erdõ. Így ment ez Molnaszecsõdig. Ott pecsételtünk a Rába partján lévõ büfében, pihentünk keveset, majd átkeltünk a folyó
hídján. A táj nem sokat változott, ráadásul aszfaltút vezetett Döröskéig. Már messzirõl láttuk a kápolnát a falu egyik dombján, ahova a jelzés ugyan nem visz fel, de mi a geoládakeresés miatt felmentünk oda. A döröskei tóparton bandukoltunk végig, amíg Viktorral megkerestük a láda másik jelszavát, addig a lányok továbbmentek.
Most már dombosabb volt a vidék. Igaz, nem voltak hatalmas és izzasztó emelkedõk, inkább szelíd lankák, de kevésbé volt annyira unalmas, mint utunk elsõ fele. A lányokat csak a következõ faluban értük utol, de itt nem pihentünk, hanem az alig 2 km-re lévõ Szarvaskenden. Itt már nyitva volt a kocsma, és le is tudtunk ülni elé a szabadban. Már elmúlt dél, eléggé meleg lett, és errefelé a szél sem fújt.
Ezután 2-3 kilométerenként követték egymást a falvak: Nagymizdó, Katafa majd a végén Nádasd. Köztük hol aszfalton, hol dûlõutakon mentünk, alapvetõen szántók között, sok erdõs terület csak Szarvaskend környékén volt. Annak idején nyári gyakorlaton mértünk erre LAI-t kricharddal, elméletileg bicikliztünk is erre, legalábbis LAI térkép készült a területrõl, sõt valaki le is doktorált belõle :). Viszont semmi nem rémlett a környékbõl, leszámítva a hegyhátsáli TV-tornyot, ahol a szén-dioxid mérõ volt elhelyezve.
Nádasd elég jó helyen van. A környékbeli falvakból nem sok busz jár be Körmendre, innen viszont percenként. Ezért itt fejeztük be a túrát, ilyen közlekedés szombat délután még a Nagykörúton sincs.
***
Elsõ nap majdnem 30 km-t mentünk, másnap ennél jóval kevesebb volt a táv. A Nárai - Ják közti 7 km, végig aszfalt, a kvázisíkságon. Itt is kilométerekrõl láttuk a jáki templomot a dombtetõn. Minél gyorsabban túl akartunk lenni ezen, de így is nagyon lassan közeledett a templomtorony. Odaérve körbejártunk, valaki jégkrémezett a nagy meleg tiszteletére, és mentünk is tovább Egyházasrádóc felé. Ez nem volt más, mint Két
nyílegyenes, sok kilométer hosszú rész között egy nagyon rövid, kanyargós erdei szakasz. Nem tudok többet írni róla. Nem történt semmi, nem láttunk semmi érdekeset, ellenben nagyon gyorsan haladtunk, amitõl a csapat 75 %-ának nagyon fájt a talpa a vége felé. A maradék 15 %-nak is fájt, de nem akart beszélni róla.