Szombatra jó idõ ígérkezett, már rég voltam túrázni és sikerült egy olyan túrát találnom, amelyen kisgyerekek is indulhatnak köszönhetõen az igen baráti 3 és 6 kilométeres távnak. Gondoltam ez jó lenne a kisfiúnak, úgyhogy szombat reggel felkerekedtünk és elmentünk Gyöngyöspatára a Patai Mátra teljesítményútra 6 kilométeres távjára.
A 3 km-es szerintem rövid lett volna, a 18-as pedig már hosszú, úgyhogy maradt a 6 km. Olyan 8 körülre értünk oda, már rendesen sütött a nap. Az iskolában kellett nevezni, befizettük a nevezési díjat átvettük a két itinert, majd elindultunk.
A rövidke túra két körbõl állt, az elsõ szakaszban fel kellett menni a Kecske-kõre. A házak között indultunk lefelé, már elég meleg volt, gondoltam mi lesz itt késõbb. Megegyeztünk Vencellel hogy a túrán õ fog fényképezni végig. Csinált is már az elején jópár képet.
Átkeltünk a
patakon, majd elindultunk felfelé a hegyre.A túrára 5 óra szintidõt adnak, úgyhogy ez a táv tényleg gyerekeknek is simán vállalható. Az elején elég jól mentünk, beszélgettünk, próbáltam szóval tartani a kisfiút, ne jusson eszébe hogy unja, vagy hogy fáradt. Hõsiesen trappolt felfelé, szerencsére nem volt teljesen napos a terep, mert alacsony fákkal borított részen haladtunk. Az utolsó 300 méter volt a nehéz, mert már elege lett, de becsületére váljon, hogy segítség nélkül felértünk a csúcsra.
Itt kaptunk egy pecsétet és Vencel még süteményt is vehetett a pontõr néni dobozából. Kivett két cukros teasüteményt és indultunk lefelé. Innen vissza kellett menni a faluba. Abban állapodtunk meg hogy viszem, de végülis a saját lábán indult lefelé. Az utolsó 300 méteren már a nyakamba vettem, ez egy kis felüdülés volt számára.
A mélypont nagyjából a túra felénél volt, itt egy kicsit elfáradt, kicsit elkedvtelenedett, de azért mentünk tovább, elkezdtük a második szakaszt, amely a Várhegyre vezetett fel. Ez egy alacsonyabb magaslat volt, közvetlenül a falu felett. Itt is vittem egy kis szakaszon, de az emelkedõn egyedül jött fel. Fent pecsételtünk és innen már csak vissza kellett mennünk a startba.
Leértünk a hegyrõl, vissza a faluba, és egy nagyon aranyos kis
pincesor mellett haladtunk el. A patakot ide - oda keresztezve mentünk végig az utcán, majd végül beértünk az iskolához. Átvettük a kitûzõket, pihentünk egy kicsit és indultunk haza. Nagyjából 3 óra alatt tettük meg a távot, 11 körül értünk be, és a nagy melegben már az autóban ültünk.