Õszintén szólva csak pillanatképek maradtak meg, így ezeket felvillantva adnék röpke leírást a Sorrento 21-rõl.
Túránk kiindulópontja a Gyermekvasút Szépjuhászné (Szépjuhiné ;) nevû állomása volt. Csekkolás után az erdõbe vetve magunkat a leírás szerint elhaladtunk a Kis-Kõfej mellett, hát biztosan... (A rövidebb táv egyébként errõl a fejecskérõl kapta a nevét.) Kanyarogva az elõírt sárga, piros jelzéseken, rövidesen elértünk a makkosmáriai ponthoz. Innen tovább trappoltunk a Végvári-szikláig, majd a jelzéshiányos szûk ösvényt követve a Sorrento-szikláknál ejtettünk egy kis pihenõt. A fenyveserdõ ölelésébõl letekintve Budakeszi és a hegység távolabbi részei figyeltek a távolból. A felsõszállási ell.pont után murvás autóút vezetett a Fazekas-hegyre, ahol a Vitorlázó emlékmû is áll. A "hegyen" még szeles idõ uralkodott, nem sokkal késõbb azonban már annyira nekilendült az esõ, hogy kénytelenek voltunk felvenni a poncsót. Habár tudvalevõ volt, hogy vasárnap du-ra megérkezik a rossz idõ, ennél a pontnál nem tagadom, kissé lelohadt a lelkesedésem, már ami a túra folytatását illette... Mire a disznófõi elágazáshoz értünk, elállt a rettenet és könnyedén másztunk fel a Tündér-sziklához. Innen szabadon már az aszfaltos úton ballagtunk a pulis társasággal a célig. Menet közben egyébként több kirándulócsoporttal, futóval, ölebgazdával is találkoztunk.
|