Nagyon szép idõnk volt, igazi kirándulóidõ: felhõtlen égbolt, de abszolút nincs fulasztó, 40 fokos meleg. Hiába, itt az õsz, de ez most egyáltalán nem zavart minket. A 7km-re összesen 270 m szintkülönbség jutott és szintidõt is 4 órában szabták meg a rendezõk. Ez elsõ hallásra is simán teljesíthetõnek tûnt. Re mek idõ és a kora õszi idõpont miatt arra szmámítottam, hogy iszonyat tömeg lesz, de hiábavaló volt az aggodalmam, mert a startban a sor nem kígyózott hosszan és szinte semmit nem kellett várnunk a nevezéssel.
Nemsokára odaértünk a libegõhöz, a János-hegy tövébe. Körülbelül itt jártunk a túra felénél. Innen olyan szakaszon mentünk tovább - zöld háromszögön- ami számomra teljesen ismeretlen turistaút volt. Meredeken ereszkedtünk lefelé a János-hegy oldalában, követve a szerpentinezõ, széles turistautat. Továbbhaladva elértünk egy mûutat és itt találtuk meg a második ellenõrzõpontot. A neve János-hegyi átjáróbarlang volt. Naívan azt hittem, hogy ezek szerint van gy barlang, ami átvisz a János -hegy alatt? De nem, ez csak egy aprócska,
Itt rossz irányba indultunk el de a pontõr szólt, hogy nem arra kellene mennünk. Egy kicsit zavart, hogy nem azt mondta: nemm arra kell menni, hanem azt, hogy meg kellene nézni a térképet, vagy valami hasonló flegma, gondolom viccesnek szánt beszólással prbólát útba igazítani minket. De ez nem tetszett nekem, de biztos egyedül vagyok ezzel.
Az utolsó alig kevesebb, mint egy kilométert tovább lefelé tartva tettük meg. Nemsokáa becsatlakoztunk a zöld sávba és pár száz méter után beértünk a célba, a Zugligeti Általános Iksola udvarára. Megkaptuk a kitûzõinket és emléklapjainkat, majd egy picit még ücsörögtünk a zsíros, vajaskenyeres elõtérben. Remek kis túra volt.
|