Páternoszter

Újabb túra, amely elég rövid volt ahhoz, hogy gyerekekkel felkerekedjünk. Ezúttal az unokatestvér, Lili jött velünk és így Vencellel hármasban mentünk. Elõször a kisvasutas túrát szemeltem ki, de sajnos késõbb kiderült számomra, hogy annak a túrának a rajtja és célja két különbözõ helyen van, és ezt nem akartam. Nagy szerencsére Abasáron is rendeztek ugyanaznap egy túrát és annak is volt rövid távja, így eldõlt, hogy odamegyünk.

Szebb idõt kívánni sem lehetett volna. Szikrázó napsütés, az átlaghoz képest melegebb idõ ígérkezett. Még a múlt hétrõl megmaradt az autópályamatrica, így az M3-ason hamar odaértünk a Gyöngyös szomszédságában, a Sár-hegy tövében meghúzódó faluba.

Hamar megtaláltuk a startot, amely egy iskola udvarában kapott helyet, mint a teljesítménytúrák esetében oly sokszor. Kitöltöttük a nevezési lapokat és el is indultunk. A túrát több távon rendezték meg, de minden táv esetében egy 6 km-es kört kellett megtenni, csak a hosszabb távokon többször. Mi az egykörösnek indultunk neki. A terep és a feladat is hasonló volt mint a nyári gyöngyöspatai túra: mássz fel egy hegyre majd gyere vissza. De most szerencsére nem volt olyan meleg és a környék nekem jobban tetszett.

Elsõként ki kellett mennünk a faluból. Én félek a kutyáktól és mindig van bennem egy kis félsz amikor egy falut el kell hagyni gyalogosan, nehogy az utolsó házak valamelyikébõl egy kutya robbanjon ki csattogó állkapcsokkal. De most is megúsztuk, mint eddig mindig:).

A falu határában már elõkerültek a ropiszacskók, az italoskannák, és pulóverektõl is megszabadultunk. Az elsõ része volt a nehezebb, hiszen fel kellett kapaszkodnunk a Szent-Anna kápolnához, amely az abasári szõlõk feletti hegyen állt. Kacskaringóztunk a gondosan karbantartott szõlõsorok mellett, majd a szõlõket elhagyva, már a fák között kanyarogtunk felfelé. Nem az a kimondott erdõs tereprõl volt szó.

Visszanézve remek kilátás nyílt a falura, távolban látszottak a hõerõmû hatalmas hûtõtornyai. Északra pedig a Mátra keleti része terpeszkedett a látóhatáron. Az emelkedõ utolsó méterein már mindkét gyermek elfáradt, de szerencsére a fák között az utolsó pillantban felbukkant a kápolna fehér fala és így egy pillanat alatt fent is voltunk.

Itt egy kicsit hosszabb szünet következett, amelynek fõ oka a táplálozás volt. Itt volt a kör elsõ ellenõrzõpontja, így amíg a kicsik ettek én lepecsételtem a menetlapokat. Kicsit sürgettem õket és végül el is indultunk. Innen már csak lefelé kellett mennünk. Észak felé indultunk tovább, majd rátértünk a panoráma útra,é s azon indultunk vissza a falu felé.

Még egy ellenõrzõpontot kellett útba ejtenünk, amelyet az egyik kanyarban,az út melletti padoknál találtunk meg. Remek kilátás nyílt innen is Abasár irányába, nem hiába nevezik panoráma útnak.

Ezután végig lefelé szerpentinezve a mûúton kellett visszamennünk a faluba, majd még pár utcán végighaladva visszajutottunk az iskolához. Azt sajnos már a második ellenõrzõpontnál megtudtuk, hogy nincs kitûzõ, mert aki készítette állítólag nem készült el velük. Azért ez szerintem egy kicsit gáz, de szerencsére a srácokat nem érintette túlságosan a dolog. Az itinerben található halovány térképmásolat használható volt, leírást nem mellékeltek az útvonalról, de nem is volt rá szükség. Így, október közepén ez egy remek kis túra volt, nem bántuk meg, hogy eljöttünk.