Szép tavaszi idõ lett volna, talán az elsõ rövidnadrágos túra is, de a két nappal korábbi hóvihar ezt tönkretette. Ennek köszönhetõen elõ kellett venni újra a téli cuccot bakancsostúl, kamáslistól, nagykabátostúl, sõt még cserezoknit is hoztam arra az esetre, ha beázna a bakancsom. Eredetileg a Göcsejbe mentünk volna DDK-zni, de a hófúvás miatt ez elmaradt, ezért ide jöttünk, viszont csak kettesben.
A 40-es távval csak gondolatban kacérkodtunk, aztán inkább a rövidebb maradt. Azt viszont már kicsivel dél után már be is fejeztük. Az út tulajdonképpen a harmadáig emelkedett, onnan végig lejtõ volt vagy szintben haladtunk. Az az elsõ harmad néha viszont elég brutálisan nézett ki. A behavazódott erdõben, és a gázvezeték mentén mentük egyre felfelé a Vörös-hegy irányába. Olyan volt, mintha egy hegycsúcsot ostromolnánk valahol Ausztriában. Havas is, néhol nagyon meredek, és behavazott
fenyõk vettek körül minket.
A csúcs után az
Iluska-forrás felé mentünk tovább, ami persze nem folyt, de alatta az árokban volt némi víz. Jelzetlen úton mentünk vissza Vörösvárra. Az erdõben egy kis árokban, majd az erdõszéli szeméttelep után egy fa- és bokorsor övezte dûlõúton. Az erdõben elengedtük a kutyát, szemét módon feldobtuk a legnagyobb hóba a labdát, amit csak nagy nehézségek árán ért el. A dûlõúton viszont már olvadt, ezért sár volt, ahol viszont hiányosak voltak az útmenti bokrok, ott be tudott süvíteni a szél, és behordta a havat, ami kb. térdmagasságú halmokban állt. A városba érve kicsit kaotikusnak tûnt a leírás, hogy hol kell balra meg jobbra fordulni, de a megfelelõ helyre érve egyértelmû volt bejutni a célba az utcácskákon át.