Tipikus ládázós túra volt ez, a cél a Magas-Börzsöny virtuális ládáinak felkeresése, de útközben több másikat is megleltünk. Összesen 11-et, de ebbõl volt egy tripla multi is.
Diósjenõrõl indultunk, és a Bárány-bérc volt az elsõ állomásunk. Voltam már itt ládázni, de akkor nem találtam meg. Most kiderült, hogy a meglehetõsen hiányos drótkerítésen át kellett volna menni. Akkor felhõben volt a hegy, most viszont nem, és megérte letérni a turistaútról, mert szép a kilátás Diósjenõ és a Naszály irányába.
Visszamentünk a jelzett útra toronyiránt lefelé, majd olyan útvonalon indultunk el Dobogókõ irányába, amerre még nem voltam, a sífutóúton. Nem mentünk fel rögtön a csúcsra, hanem elmentünk alatta, majd begyûjtöttük az itt lévõ virtuális ládákat: a Katalin-sziklánál, a Hangyás-bércen, és az Oltár-kõnél lévõt. Ezek ott vannak egy rakáson, de toronyiránti megközelítést is kellett alkalmazni. Azért virtuálisak a ládák, mert igazi láda nincs, csak egy fadarabra rögzített jelszóhordozó.
Oltár-kõtõl kicsivel több, mint 100 m szint Dobogókõ, oda felérve pihentünk egy kicsit. Lent elég enyhe, mondhatnánk azt is, hogy meleg idõ volt, de itt fent ácsorogva kezdett hidegünk lenni. Nem is zabáltunk sokáig, hanem az északra lévõ három láda irányába haladtunk tovább. A
Pogányvárnál lévõ Pogány gyökér fantázianevûvel sokat bajlódtam, a hegyoldal északi oldalán lévõ virtuális pedig már majdnem kifogott rajtunk, de persze ott volt, ahol már elõzõleg kotorásztam.
A Börzsöny északi oldalán sok gerinc és völgy van, a jelzett utak erre vezetnek. Kevés olyan út van, ami keresztben átvág rajtuk, mert azért elég meredekek. Találtunk egy jelzetlen utat a térképen, amin át lehetett vágni arra a gerincre, ami Diósjenõ felé lejtett. Most már többé-kevésbé a cél felé mentünk, közben két láda kedvéért még tettünk kis kitérõket mindenki nagy megdöbbenésére.
Nem mentünk túl nagy távot, de azért kellemesen el lehetett fáradni, és a ládázás is lassított a tempót. Pont végszóra kezdett el pötyörészni kicsit az esõ, úgyhogy még idõben értünk vissza.