Nem volt azért olyan rossz az idõ, mint ahogy azt sejteni lehet az idõjárási térkép alapján. Kb 1-1,5 órát esett, illetve a túra elõtt volt esõ. Ennek az lett az eredménye, hogy elõjöttek a csigák, és sokan nem tudtak elugrani a túrázók elöl.
A 12 km-bõl csináltunk 18-at azzal, hogy kigyalogoltunk a rajtba, majd onnan vissza is gyalog jöttünk. Mivelhogy a túra abban az erdõben zajlott, ami ott van mellettünk, és ahol Katika rendszeresen fut a kutyával. Ez egy kvázisíkvidéki erdõ, alig van szint, és teljesen körbeöleli a város. Na jó, a külváros. De ahogy látni lehet, van akkora, hogy egy jó 10 km-es túrát meg lehet rendezni benne. Klasszikus értelemben vett turistajelzések nincsenek, sárga és piros körök vannak felfestve a fákra, ezeket kellett követni.
Sajnos az erdõ magán viseli a városi erdõk jellegzetes vonásait. Nem is a hajléktalanok kunyhói a zavarók, mert õk direkt arra törekednek, hogy ne legyenek szem elõtt, hanem a rongálás, aminek fõleg a tornapályák táblái látták kárát, és az útközepéreszarás mûveletét is páran szeretik itt végrehajtani.
Maga a rendezés jó volt, az ár-érték aránya kiváló. Csomófajta szendvicsbõl lehetett választani, voltak szörpök, aszalt gyümölcsök a célban. Az itineren a leírás kicsit megtévesztõ volt, mintha egy régebbi változatot adtak volna. Abban még a Sportkastély szerepelt, mint cél.