Solymári kirándulás

Egyszerû geoládázós kirándulás volt, be akartam gyûjteni pár ládát Pesthidegkút-Solymár környékén. Ennek megfelelõen össze-vissza mentünk jelzett és jelzetlen utakon egyaránt. A kaját is magunknak kellett vinni, cserébe nem kellett bíbelõdni a nevezéssel meg a szintidõkkel.

Máraremetérõl a Jegyenye-völgy felé indultunk el, és Budapest utolsó utcái után rögtön le is értünk a völgybe. Solymár szélsõ házait elérve átmentünk a fõúton, és a továbbra is a sárga jelzésen mentünk a patak mellett. Kicsit problámás volt megkeresni az itteni ládát, mert rafkós helyen volt, a multi másik pontjának pedig nem stimmeltek a koordinátái. De végül mind a kettõ meglett. Közben eleredt az esõ, de mire felértünk a Kálváriához el is állt.

Visszakanyarodtunk Solymár felé, amit a Szarkavár felõl értünk el ismét. Többször eljöttem már erre, de soha nem mentem fel a várba. Most a láda okán is fel kellett menni, Odettel kifizettük a belépõt, Katika kint várt a kutyával. Aki persze észrevette azt a helyet, ahol be tud ugrani a várfalon és tett egy kört várudvarban.

Solymár fõterén megálltunk egy kávéra, és erõt gyûjtöttünk az elõttünk lévõ emelkedõ leküzdésére. Már nem emlékszem mikor voltam erre utoljára, talán 1,5 éve a Zöld túrán, akkor nagyon megszenvedtem vele. Most valahogy könnyebben ment a dolog. Letértünk a jelzett útról a barlangok felé egy láda okán, amit végül nem találtunk. Lehet, hogy egy kis sziklát is meg kellett volna mászni, de ezt nem vállaltam, amúgy is nehezen lehetett közlekedni a meredek hegyoldalon. Szerencsére mindig ott volt egy fa a megfelelõ helyen, amibe bele lehetett kapaszkodni. De azért elcsesztünk vele vagy fél órát.

A másik közeli láda a Zsíros-hegy északi oldalán van, innen pár száz méterre. Az rögtön meglett, de belogolni csak jó fél évvel késõbb sikerült, mert a jelszó sehogy sem stimmelt. Érdekes, hogy egy csomószor voltam már erre, de ide még soha nem jöttem ki, pedig rohadt jó a kilátás észak felé.

Itt igazából már nem volt több láda, csak Máriaremetén, ahonnan indultunk. A Mufflon-itató felé a kék sávon mentünk vissza a Remete-szurdokot és a Szent-kutat érintve, ami sajnos nem folyt.