Mirõl mesélnek a kövek?

Ismét eljutottunk egy rövid túrára a Velencei-hegységbe. Az idõ jónak ígérkezett, és idén még nem is voltunk teljesítménytúrán. A dendeócsésok most nem együtt mentek, mi Vencellel ezt lõttük be magunknak, mert a 10 km-es táv simán vállalhatónak tûnt.

Szerencsére nem kellett hajnalban indulnunk, hiszen a rövidebb távon egészen délig lehetett indulni. De azért nem akartuk nagyon elhúzni a dolgot, ezért 8 körül elindultunk. A túra Sukoróról indult, ahonnan már egyszer túráztunk pár évvel korábban. Akkor csak az Angelika forráshoz mentünk fel, majd vissza, a táv kb. 5 km lehetett, de Vencelt így is vinni kellett egy kis szakaszon mert elaludt.

A startnál kedvezményt katunk, mint család. Kisebb sorbaállás, nevezés után indultunk neki a túrának, amely elvileg végigjárta a Velencei-hegység geológiai nevezetességeit. A rövidebb távon természetesen jó pár ilyen dolog kimaradt (pl nadapi magassági pont), de a hosszabb, 18 km-es táv végighaladt az összes fontosabb geológiai nevezetességen.

Az itiner remek volt, színes térképpel, kétoldalas földtörténeti beszámolóval teletûzdelt útvonal leírással. Ami még nagyon tetszett az az ellenõrzõ helyeken adott kis matricák voltak. Az itiner szélén volt egy vékonyabb fehér sáv és minden ellenõrzõponton ide kaptunk egy-egy , természetesen más és más kis matricát. Szóval nem volt pecsét és ellenõrzõlap.

Mikor nekivágtunk a Gyapjaszsák felé vezetõ elsõ szakasznak a nap még nem sütött, felhõs volt az ég. A Gyapjaszsák volt az elsõ ellenõrzõpont, amelyhez rövid de emelkedõs szakasz vezetett és közvetlenül a falu határában találtuk meg. Minden állomáson egy-egy hozzáértõ az adott hely geológiai érdekességeirõl egy rövidke elõadást tartott a túrázóknak. Nem nagyon hallgattuk meg ezeket bevallom õszintén, mert Vencelt annyira nem érdekelte.

Az elsõ matrica után továbbindultunk a második ellenõrzõpont felé. Közben kisütött a nap. Elég sokan indultak a túrán, lévén a jó idõ, a fõvároshoz való közelség és a vasárnapra meghirdetett kevés túra is közrejátszott ebben. Ritkás fenyvesben haladtunk, itt még elég ritkásna álltak a fák, majd nemsokára a hosszabb távú túra útvonala elágazott, mi pedig elindultunk felfelé a Kövecses-hegyre.

Elég hosszú szakasz következett egészen a Likas-kõig. Közben nagyon sok mindent megtudtam Onua-ról, Pohatu-ról és barátaikról. Elhaladtunk a Meleg-hegy mellett, láttunk rengeteg nünükét is. Útközben többször megálltunk enni és inni. A Likas-kõnél szintén geológiai elõadás fogadott minket, amely a Likas-kõ keletkezésérõl szólt, melynek lényege, hogy az alapkõzetet a föld mélyérõl feltörõ forró vizes oldatok hatására kiváló szilícium-dioxid megkeményítette és emiatt lassabban pusztult mint környezete. Itt kaptunk müzliszeletet is.

Visszafelé indulva elhaladtunk egy csoport mellett, ahol egy nõ- szerintem egy tanárnõ- éppen arra hívta fel a kb. 10 fõbõl álló fiatal hallgatóság figyelmét, hogy az erdõ talaján virító virágok az orchideafélékhez tartoznak, kosborok. Nem tudtam megállni és okoskodtam egy nagyot, elnézést kértem és beleszóltam, hogy ezek nem kosborok hanem keltikék. Remélem nem nagyon rontottam a renoméját a fiatalok elõtt.

Tovább haladtunk napsütésben az Angelika-forrás irányába, ami az utolsó pont volt a rövidke túrán. A forrás most elég bõvízûen folyt, mindkét ágából rendesen öklött ki a víz. Itt is tartottak elõadást, mi pedig itt is ettünk és leültünk kicsit. Már nem sok volt hátra, innen csak vissza kellett sétálnunk Sukoróra. Kellemes kis turistaúton tértünk vissza a faluba, ahol még vissza kellett másznunk az elsõ ellenõrzõponthoz, a Gyapjaszsákhoz. Nem értettem miért van szükség erre az utolsó emelkedõre oda fel, de mikor felértünk megvilágosodtam;nagyon remek kilátás nyílt a tóra és azért igencsak megérte feljönni ide. Matricát itt már nem kaptunk, lassan leballagtunk a dombról és besétáltunk a célba. Átvettük a kitûzõket, Vencel még játszott egy kicsit az ottani játszótéren, majd elindultunk haza.

Jó kis túra volt, az itiner elsõosztályú, a Velencei-hegység ráadásul itt van a közelben és még nem nagyon jártunk ott, úgyhogy minden tökéletesen sikerült.