Igazából egy ládakarbantartó-ellenõrzõ túra volt ez, de nemcsak egyszerûen odamentem a ládához, hanem egy másik multit is megkerestem, és közben tettem egy tizenpár kilométeres kört is. Olyan helyeken is jártam, ahol régebben rendszeresen megfordultam még gimnazista koromban, de már évek óta nem jártam arra. Ilyenek voltak pl. a
Hervaszkúti-forrás, ami szerencsére még mûködik, és egy kis pihenõhely is kialakítás alatt van mellette. De innen a zöld jelzésen Irtás-puszta felé is pont ugyanilyen régen voltam. Ja, és közben Zalamerenye határában építettek egy mesterséges tavat is. Utoljára akkor láttam ezt, amikor még csak egy gödör volt a helyén.
De olyan helyeket is érintettem, ahol régen is és mostanában is rendszeresen megfordulok. Azonban ez a rendszeresség is elég ritka, kváziévente egy alkalmat jelent, amikor a Thury túrán vagyok seprû.
Jó izzasztó idõ volt, kicsit fülledt az erdõben, és meleg a tûzõ napon. A láda rendben volt, hála annak, hogy esõtõl védett helyen van, szinte kifogástalan az állapota, nem is kellett vele szórakozni semmit. Az út többnyire jól járható volt, kevés volt a sár, viszont ahol volt, az rendesen odabaszott. Még a kutya is hátranézett rám, hogy most akkor mi a franc legyen. Aztán átgázolt rajta, de látszott, hogy gondolkodik azon, hogy milyen irányból kerülje ki a legrosszabb részeket.