Idén még nem ládáztam a Mecsekben, most összegyûjtöttem párat, ami egy rakáson van, és megkerestem õket jól. Plusz lefotóztam egy csomó forrást. Igazából jó lett volna megmérni, de nem volt nálam a mérõszett. Legfeljebb azokat tudom bevinni az adatbázisba, amelyek nem mûködtek...
Éger-völgybõl indultam, ahol Vágány meg is mártózott a patakban, majd a tóban is. Harangszóra indultunk, és a terv szerint este 6 körül érünk majd vissza ide. Kis kitérõkkel értünk el az Éger-tetõn lévõ kilátóhoz. ahonnan le is fotóztam a TV-tornyot. Kicsivel lejjebb, a Kis Mohosi-kútnál ittam a forrásvízbõl. Nagyon jól esett, sokkal frissítõbb volt a forrásvíz, mint a zsákomban lévõ ásványvíz, amibõl a biztosnág kedvéért 3 litert is hoztam.
Jelzetlen utakon, és úttalan utakon jutottam el az
Avar-kúthoz, így volt ugyanis a legrövidebb. Majd ismét jelzetlen utakon fel a Pálos-kolostorhoz. Alig jöttem még pár kilométert, ráadásul az emelkedõ jó része erdõben vezetett, mégis rohadtul kezdtem kitikkadni a melegtõl. A pólom merõ víz volt, büdös is voltam már, mint a disznó, nem is nagyon erõltettem, hogy siessek az emelkedõn.
A kék jelzésen indultam el visszafelé Remeterét felé. De csak jó nagy kerülõkkel értem oda. Elõször rövid kitérõket tettem a
Jancsi-, majd a
Négybarát- és a
Farkas-forrás felé. Utóbbi mellett a láda is meglett. Ellõbbi száraz volt, utóbbiak meg olyan lassan folytak, hogy nem volt türelmem végigvárni, hogy megteljen a palack. Mert a 3 literbõl a fele víz természetesen már el is fogyott. Szerencsére pár száz méterrel odaébb és felfelé a
Gégen-kútnál tudtam utántõlteni.
Érdekes helyre vezetett az utam. Az itt lévõ láda Szunyola néven fut, és mittudomén hányas légakna felirat van a térképen. Betonpanelekbõl épült út vezet hozzá, szóval valószínûleg bánya lehetett itt. Amúgy egy kopár fennsík, középen körben úttal, és egy szedresben lévõ ládával. A kutya nagyon kész volt a melegtõl, amíg én keresgéltem, õ bement az elsõ árnyékos helyre, és onnan lesett, hogy mikor fejezem be ezt a hülyeséget. Aztán meg is ivott 4 telitálka vizet. Lejjebb a patakvölgyekben volt víz, de itt már jó ideje nem találkoztunk vízzel.
Akár vissza is lehetett volna menni Éger-völgybe, de még két ládát kinéztem. Amik miatt így jelentõsen megnõtt a túra hossza. És ráadásul a ládák sem lettek meg... Az egyik a Cinke-tanya mellett lett volna. Rosszul néztem a leírást, és talajszinten kerestem. A <
> szó csak késõbb tûnt fel, de így sem találtam meg. Remeteréten kis pihi volt, kakaós csiga zabálással. A szerpentinnel párhuzamosan mentem a piros jelzésen lefelé. A Szent-kútnál lévõ láda sem lett meg, bár igazság szerint nem is volt nagy kedvem a hegyoldalon minden fát átkutatni. Megnéztem párat, ami a leírásnak megfelel, de ebbõl is sok volt. Sajnos a Szent-kútból kifolyó víz nem iható a
felirat szerint...
Este hat elõtt azért sikerült visszaérni. A kutyának még megengedtem, hogy a patakban megmártózzon, de a tóba már nem engedtem bele. Akkor csurom vizes lett volna, és úgy nem lett volna szerencsés kocsiba szállni.