SChneealpe

Ha keletrõl nyugat felé rakjuk sorrendbe az Alpok hegytömbjeit, akkor a hozzánk legközelebbi Schneeberg és Rax után a harmadik a Schneealpe nevezetû. Elsõ ránézésre hasonló kaliberû a társaihoz képest, kicsit alacsonyabb és kisebb kiterjedésû. Nem néztem utána ugyan, de itt nincsenek annyira rafkós utak, mint az elõzõ kettõben.

A Semmering stájerországi oldalán leereszkedve, majd a Mürz völgyében felfelé elindulva közelíthetõ meg. Mi felmentünk autóval 1400 m magasra, fizettünk is érte pár ajrót az automata sorompónak. A völgybõl is fel lehet menni, így kb. 600 m-rel nõ meg a túra szintkülönbsége. Vannak parkolók fent, de a kapacitásuk elég kicsi. Reggel indultunk Pestrõl, kora délután értünk oda, de csak az út szélén tudtunk megállni, a parkoló már megtelt.

Nagyon jó augusztus végi idõ volt. Felhõ alig, csak sok-sok kilométerrel felettünk, esõnek gyakorlatilag nulla az esélye, szinte kánuikulának is lehet nevezni. Ilyen körülmények között igazából ez egy laza sétának fogható fel. A hegytetõn van egy kis fennsík, amely kicsivel alacsonyabban van, mint a szegélye. Úgy néz ki, mint egy vulkán krátere, de a képzeletbeli kráter oldala nem valami meredek. Itt azért össze tud gyûlni télen a hó, akkor is érdekes volna feljönni. Bár akkor autóval elég rázós lenne, akkor inkább a völgybõl indulva.

Nekünk is fel kellett menni a kráterszerû gerinc peremére, majd visszaereszkedni a fennsíkra. Innen lehetett nagyon jó képeket csinálni a hegyrõl, illetve a szomszédos Raxról, és a mögötte magasodó Schneebergrõl. A fennsíkról nem egészen 200 m-t kellett emelkedni a csúcsig, amit szeles hegynek neveznek, és épphogy 1900 m fölé magasodik.

Visszafelé kicsit beültünk a csúcs lábánál lévõ hüttébe sörözni/almdudlerezni, majd egy kis kört leírva visszasüllyedtünk a parkolóhoz.