Három forrás útja a Pilisben

Az idei évet komolyabban kell venni, mint a tavalyit; a statisztika elég szörnyû 2016-ra. Ezért idén bekeményítünk és több túrára megyünk;az összes megtett kilométer éves bontásban egy normális eloszláshoz hasonlít, jobb lenne az exponenciális görbe, bár az ugye utópia. Na mindegy, most februárban végül nem is egy teljesítménytúrát, hanem egy rövid, egynapos túramozgalmat választottunk, mert se a Bakonyba se a Budai-hegységbe nem szerettünk volna menni. Így esett a választás a 3 forrás útja a Pilisben nevû mozgalomra, melynek hossza 19 km és egy napba simán belefért.

Az idõ jónak ígérkezett, a sártól kellett kicsit tartanunk, mert az enyhe idõ kedvezett az olvadásnak. Szerencsére reggel még fagyott volt minden, de késõbb a túrán több helyütt találkoztunk sárral. A mozgalom, mint a neve is mutatja, 3 forrás felkeresését tûzte ki célül és a túra során 3 kérdésre kellett válaszolni, ezekkel igazoltuk a teljesítést. Nagyon szép kis füzetet kellett venni hozzá és ebbe jegyeztük fel a válaszokat.

A mozgalom által ajánlott útvonalat követtük, a piliscsévi vasútállomástól indultunk és a klotildligeti állomásra érkeztünk meg, nagyjából 6 óra múlva. A piliscsévi állomástól elég hosszan kellett gyalogolni a faluig, majd végig a fõ utcán, és csak utána indultunk neki az erdõnek, bár az utolsó házakat elhagyva még elég hosszan talpaltunk mire elértük az elsõ fákat. Az Eszperantó-forrást ejtettük útba elõször. Már jártunk itt korábban a Pilis forrásai túramozgalom keretében, de akkor eléggé le volt pusztulva még a forrás környéke. 2013-ban azonban felújították és egy karos kutat tettek ide, amelybõl most már elõ lehetett csalni a forrás vizét. A környéken jó pár hinta van a fákra kötözve, egy esõbeálló és tûzrakó hely is gondoskodik egy tökéletes erdei piknikhez. Mindezek ellenére nekem nem nagyon tetszett, a finnyás mindenemet!

Innen fel kellett másznunk a Basina-hegy oldalában található barlanghoz, majd egészen fel a hegyre, ahonnan remek kilátás nyílt nyugat felé, tisztán látszott a Nagy-Gete, távolabb a Gerecse jellegzetes mészkõtömbje, tetején a tévétoronnyal. Visszaereszkedtünk Piliscsév irányába, hogy a második, a Studenka-forrás felé induljunk. Itt még nem jártam, vadonatúj esõbálló terpeszkedett a forrás mellett, amely bemerítõsnek épült és persze nem folyt belõle semmi. Itt hosszabban idõztünk, ettünk, pecsételtünk - mert pecsétek is tartoznak a mozgalomhoz. A túra felénél tartottunk és már csak a régi ismerõs Iluska-forrást kellett felkeresnük, de az jóval odébb volt.

Számomra szinte teljesen ismeretlen terepem haladtunk tovább, még sosem jártam errefelé. De mondjuk nem is csodálkozom rajta, mert az itteni turistautak eléggé frissek, pár évvel korábbi térképeken még nyoma sincs ezeknek. Egy új kilátót is építettek 2015-ben a Kopasz-hegyre, és ha felmegy az ember akkor megérti miért, kelet felé még a János-hegy is látszott a távolban. Az elsõ hóvirágok is elõbújtak, vidáman köszöntötték a tavaszt. Egy kis kitérõt kellett tenni, hogy feljöjjünk ide a kilátóhoz, de érdemes volt. Tovább haladva nemsokára elértük az Iluska-forrást. Én már nem lepõdök meg azon, hogy egy cseppnyi víz sem jött belõle. Negyedszer találkozom ezzel a forrással, de sosem láttam még hogy folyt volna belõle valami.

Az út a Gyula-pihenõ felé folytatódott tovább, mely a Kopár-csárda mögötti fenyveserdõ egyik magaslatán található; itt kellett felírni a harmadik kérdésre a választ. Amúgy nagyon remek kis környék ez. Végül a sárga négyzeten ereszkedtünk vissza a klotildligeti vasútállomásra és ezzel be is fejeztük ezt a rövid túramozgalmat.