Börzsönyi kirándulás

Már régóta szerettük volna befejezni a Börzsöny csúcsai túramozgalmat és végre egy januári napon eljött a lehetõség hogy meg is tegyük. Kricharddal mentünk, mint eddig mindig. Utoljára 5 csúcs maradt, de sajnos elég messze egymástól, így szóba sem jutott hogy egy hosszú gyalogtúrán igázzuk le a maradék hegyeket. Tehát a terv az volt, hogy autóval közelekedünk és a mindegyik csúcsot külön-külön másszuk meg. Elég korán, fél nyolckor indultunk, szerencsére egy felhõ sem volt az égen, napsütéses idõ ígérkezett.

1 etap: A Fenyves-hegy. A hegy egészen közel a Dunához található, üdülõövezetben. Lusták voltunk és ameddig csak lehetett autóval mentünk el. Szerencsénkre elég sokáig sikerült eljutnunk. Hobbitelkek sorakoztak végig az út mellett és mi közvetlenül a csúcs alatt parkoltunk le. Hideg volt, hamar neki is indultunk, a hátizsákokat a kocsiban hagytuk. Hamar, kb 500 méter után felértünk a csúcsra...Azaz az egyikre, mert találtunk ugyan egy szép kilátóhelyet, aprócska betontömbbel, de azért megkerestük az igazi csúcskövet is a biztonság kedvéért. Szerencsére nem volt messze. Gyorsan vissza a kocsihoz, majd irány tovább.

2 etap: A Nagy-Kõ hegy, amely a Szokolya-Szendehely vasútvonal mellett magasodott. A szokolyai vasútvonalnál álltunk meg. A hely kihaltnak tõnt csak pár kutya ugatta fel érkeztünkkor a környéket. Hogy mi a fene bajuk lehetett? Pedig mindketten rendes, aranyos fickók vagyunk... A meredek hegyoldalnak elõször neki akartunk indulni, de végül letettünk róla. Utólag bebizonyosodott hogy nem bántuk meg, de errõl majd késõbb. A piros sávon indultunk el és terveink szerint le fogunk majd róla térni és a piros kereszten megyünk fel hegygerincre. Nos a terv jó volt, azzal az egy aprócska bibivel, hogy a piros keresztet nem találtuk meg.Mindegy, most már nekiindultunk a hegynek. Elég hamar és elég meredeken értünk fel a gerincre, majd megtaláltuk a kék sávot és a szinte nyílegyenes úton trappoltunk a kb 1,5 km-re lévõ csúcsig. A fák zúgtak a szélben a nap is elbújt e felhõk mögé. Megtaláltuk amit kerestünk és itt döntöttünk úgy - elvégre nemcsak aranyosak és szépek, hanem okosak és ügyesek is vagyunk- hogy nem megyünk vissza a nagy kerülõn, hanem szépen lezúdulunk a hegyrõl. Meredek volt és viszonylag hosszú. Jól tettük,hogy erre jöttünk (felfelé eléggé megszenvedtünk volna), mert míg a felfelé út kb egy óráig tartott, addíg lefelé 20 perc alatt leértünk. Krichard egy kicsit megbuzgerálta a síneket, majd mentünk is tovább a következõ delikvenshez.

3 etap: A Gál-hegy. A nap sütött, remek idõnk volt. A 12-es út - Kóspallag mûút mellett parkoltunk le és elindultunk felfelé a zöld sávon. Kb 2 km lehetett a csúcs. Reggel nem gondoltam, hogy meg tudjuk csinálni az összes csúcsot, de most már szinte biztos voltam benne.Elindultunk. Az eddig fagyott sár kezdett olvadni és egyre többet csúszkáltunk. Krichard a szokottnál is viccesebb kedvében volt: a befagyott pocsolyák jegén ugrándozott és jégtáblákkal szórakozott. Miután kiélte magát, továbbmentünk. Nemsokára egy üdülõházas részhez érkeztünk, ami elég furán hatott itt az erdõben. Tény, hogy egy olyan úton haladt a turistaút, amelyen egy autó elfért, tehát elképzelhetõ a terület megközelítése, de mégis furcsának hatott. Természetesen még mindig nem tanultam meg, hogy kell felöltözni túrázás közben és természetesen megint rommá izzadtam magam. Találkoztunk pár túrázóval és nemsokára megtaláltuk a csúcskövet. Nem sokat tököltünk, legyilkoltunk egy elég nagy kullancsot!, majd indultunk vissza a kocsihoz. 20 perc alatt vissza is értünk, autó hátuljában ettünk, ittunk, majd nekiindultunk a következõ csúcsnak

4 etap: Hegyes-tetõ. Ameddig lehetett ismét kocsival mentünk. Az utolsó 2 km-ert gyalogoltuk. A parkolóbõl nagyon szép kilátás nyílt a Duna másik partjára, Visegrádra, és a fellegvárra. Az út elsõ része nem volt vésze, csak az utolsó 5-600 méteren durvult be. Kifáradtan, lassan trappoltam; krichard elment elõre. Nemsokára én is felértem,majd felmentünk a kilátóba, ahonnan az aznapi túránk legszebb kilátása fogadott minket. A Fenyves hegyrõl és a Nagy-Kõ hegyrõl is volt szép panoráma, de ez ütött mindent. Megnéztük amit meg kellett, majd indultunk vissza és nekivágtunk az utolsó csúcs meghódításának.



5 etap: Tar-Péter hegy. Kóspallagról indultunk és a kék kereszten törtünk felfelé serényen a Fekete-hegy és a Tar-Péter-hegy közötti gerincre. Eléggé elfáradtam már - hiába na, nem vagyok formában- de most már megcsináljuk a csúcsot ha törik, ha szakad. Egész hamar felértünk a gerincre, ahol a megyehatár is húzódott. A terv szerint az egyik jellegsziklánál térünk majd le a kék keresztrõl és vágunk neki a hegynek, de sehogysem találtuk meg az ominzus követ, így kénytelenek voltunk magunkra hagyatkozni. A hegy délkeleti oldalát azonban bozót, illetve fiatal fák borították, ami között lehetetlenség lett volna haladni. Szerencsére azonban pár száz méter megtétele után találtunk egy földutat, amin elindultunk felfelé. A térképen nem tudtuk azonosítani, de nem volt más választás. Próbálkozásunkat siker koronázta, mert hamarosan egy vágatra bukkantunk az erdõben, ami egyenesen a csúcsra vitt fel minket. Megcsináltuk a helyet, majd irány vissza a kocsi.

Végül egész hamar letudtuk az 5 csúcsot és még javában világosban értünk haza. Ezzel befejeztük a Börzsöny csúcsai túramozgalmat.