Az Azroi-szigeket legnagyobbikán, San Miguel-en töltöttünk el majdnem két hetet. Az itteni túrákról készült pár leírás. Azt, hogy hova érdemes ellátogatni, illetve ezek közül felállítani egy preferencia-sorrendet, hogy minél hatékonyabban el tudjuk tölteni azt a rövid idõt, amíg itt vagyunk, több weboldalt néztünk végig. Egyik a haligali blog, amit egy ideköltözõ pár vezetett, és leírtak egy csomó tudnivalót a szigetrõl, illetve a trails.visitazores.com oldal, ahol túraútvonalak ötleteit vettük.
A szigetek vulkanikusak, kb. azon a törésvonalon fekszenek, mint Izland. De nem pont az óceánközepi hátság közepén, hanem annak európai lejtõjén. Mivel jóval délebbre van, a klímája is kicsit barátságosabb. Télen-nyáron 20 fok van, megterem a banán, tea, ananász, az erdõk olyanok, mintha dzsungelben járnánk. Ennek megvan az a hátránya, hogy sokszor esik az esõ. De amikor a tengerparton süt a nap, a hegyek akkor is gyakran felhõben vannak. Márpedig itt a kilátáson van a lényeg! Elnézve a tengerparton a horizontot, ugyanúgy nem látunk semmi szárazföldet, mint az Adrián, de itt dél felé a következõ szárazföld az
Antarktisz...
Elsõ utunk az Ilhéu de Villa Franca do Campo szigetre vezetett. Ez egy régen felrobbant vulkán, és a kráter a tenger szintjére került, amibe a víz is beömlik. Már a
térképen is elég izgalmas látvány volt. Hajóval viszik át a népet a városból, kb. 10 perc az út. Csak korlátozottan látogatható, mert nemzeti park, naponta max. 400 ember mehet. Apálykor a lagúnában legfeljebb térdig ér a víz, és mivel ilyen sekély, melegebb, mint az óceán. De még így is messze elmarad a Balaton hõmérsékletétõl.
Nem maradtunk sokat, mert délutánra értünk ide, és még meg akartunk nézni egy másik krátertavat, ami nem 0, hanem 600 m magasan van. Nem gyalogtúra volt, kocsival mentünk, de akár az is egy jó móka lehetett volna, ha északi-déli irányban végiggyalogoljuk a szigetet. Egy nap alatt bõven meg lehet ezt csinálni. A kráter pereme pedig 800-900 m magasan, tehát egész jó látványnak ígérkezett, és hát elnézve a képeket, be is váltotta a hozzá fûzött reményeket. Ez volt a Lagoa do Fogo, a vulkán pedig a XVI. században tört ki utoljára.