Joao Bom nevû faluból indultunk erre a rövidke túrára, ami majdnem a tengerparton van, csak jó 250 m-rel felette. Az elõzõ napok remek, napsütéses idõjárása véget ért. Helyette befelhõsödött, és feltámadt a szél. Ez még csak a front szele és felhõzete volt, de délutánra, estére valami sokkal durvább közeledett. Egyszer megyek el egy ilyen helyre kirándulni, akkor is hurrikánnak kell elmenni a közelben, vázz!
Ekkor még a szélárnyékos helyeken szélcsend volt, de megkerülve a hegyet, már vízszintesen esett. Szerencsére az esõ nem volt folyamatos, inkább csak szemetelt, de a szél a pofánkba hordta a vizet.
A túra arról szólt, hogy a tengerparton lévõ sziklákon megnézünk egy kilátópontot, ahol az út a sziklaoldalban vezet, ehhez pedig lemegyünk a faluból 150 m-t. Közben megkerültük a Mafra nevû hegyet is, ami tökéletes kúp alakú volt. Pechjére nem 3000 m magas, hanem csak 350, ezért nem olyan népszerû, mint a Fuji. De több, mint valószínû, hogy pár ezer éve, ez is vulkán volt, vagy annak indult.
Két óra sem kellett, hogy befejezzük a túrát, de pont idõben sikerült. Egy kicsit megáztunk, de nem volt vészes. Viszont ahogy beszálltunk a kocsiba, mentünk pár km-t, és leszakadt az ég. De annyira, hogy ha hátramentem volna a csomagtartóhoz, már szarrá áztam volna.