Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Tolnai Hegyhát 35
(2019-06-09)
Felkészülés a nyárra egy 35 km-es túrával a Tolnai-hegyhátban kánikula idején.
Mostanában
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra
Lorenz-hágó
(2024. január 30.)
Átkelés a Lorenz-hágón a Magas-Tátra szlovák oldalán
Morskie Oko
(2024. január 30.)
Körtúra a Lengyel-Tátrában az Öt tó-völgyében és a Morskie Okonál
Hochschwab
(2024. január 30.)
A Hochschwab hófehér dolomitsziklái
Vereda da Ponta de Sao Laurenco
(2023. október 5.)
Madeira II - Vereda da Ponta de Sao Laurenco
Levada das 25 Fontes
(2023. október 4.)
Madeira IV - Levada das 25 Fontes
Pico Ruivo
(2023. október 4.)
Madeira V - A Kõris-hegyrõl a Kékesre
AK: Körösladány-Dévaványa
(2023. október 3.)
Rövid, de annál unalmasabb kéktúra az Alföldön

Zempléni Kõ-kör 32

Teljesítménytúra
Honlapra került:2019. október 28. A leírást készítette: feherb
Idõpont: 2019. augusztus 31.
Indulás: Rostalló - 07:10
Érkezés: Rostalló - 14:35
Résztvevõk: feherb, Vagány
Túraparaméterek
A túra hossza32 km
Szintkülönbség1130 m
ÚtvonalRostalló -> Rostallói elágazás -> Pengõ-kõ -> Nagy Péter-mennykõ -> Sólyom-bérc -> Háromhuta -> Gerendás-rét -> Kerek-kõ -> Mlaka-rét -> Rostalló
Szintidõ9 ora
HelyszínZempléni-hegység
Legmagasabb tengerszint feletti magasságNagy Péter-mennykõ - 702 m
Idõjárás
Remek, de meleg.
Gomba
Kutyussal kettesben mentünk el a Zemplénbe erre a túrára. És ha már ott voltunk, akkor kéktúráztunk egyet meg ládáztunk is. Ez a leírás a Zempléni Kõ-kör teljesítménytúráról szól. Azért akartam elmenni ide, mert a Zemplén legjobb részeit érinti, se nem könnyû, se nem túl nehéz, és amúgy is, már 2 éve nem voltam errefelé.

Be kellett menni a rajhoz a hegyek közé Rostallóhoz, a kisvasút végállomására. Nem vonattal mentünk, mert elég korán indulni szerettem volna. Parkolni már alig lehetett, nem igazán sok ott a hely erre a célra, lévén az erdõ közepén van. A rajthely elõnye volt viszont, hogy azonnal az erdõben voltunk, nem kellett végiggyalogolni falun, aszfalton.

OKT pecsét Istvánkúton
Regéci vár zoom
Ahogy az elõzetes leírásból látni lehetett rögtön egy jó hosszú emelkedõvel indult a túra. Kezdetben olyan erdészeti úton mentünk, amin teherautók is vígan elvoltak, szóval nem emelkedett durván. Aztán letértünk egy szûk ösvényre, és máris durvult a hegy. És ez így ment egészen addig, amíg elértük az OKT útvonalát kb 650 m magasan. Fõként patakvölgyben mentünk felfelé, amiben nem, vagy csak minimális víz volt. A hegy északi oldalán a sûrû erdõben nem volt még meleg, de a 8 km-es folyamatos emelkedõ miatt nem éreztem az augusztus végi, reggeli hûvösebb idõt. Felérve a gerincre volt egy kis szusszanásnyi idõ, amikor nem emelkedett az út. Egy ivásnyi pihenõt adtam magunknak az ellenõrzõ ponton, Vágány is kapott vizet. Az erdõirtások miatt át lehetett látni a hegység nyugati részére, és a Regéci várra is. Itt már kezdtek lehagyni a késõbb induló futók, merthogy futva is lehetett teljesíteni a túrát.

Nagy-Milic a mennykõrõl
Dérföldi-forrás
Kis kitérõt kellet tenni a Nagy Péter-mennykõhöz, ami prémium kategóriás kilátást nyújtott északkelet, kelet felé, egyben elértük a túra legmagasabb pontját. Amikor erre jártam kéktúrán, akkor úgy tûnt, hogy jóval durvább itt az emelkedõ, de lehet, hogy azért, mert akkor 20 kilós cucc volt rajtam. Most ennél jóval kevesebb, bár jó sok vizet vittem kettõnknek. Errefelé elég hiányosak az erdõk, és azért kezdett meleg lenni. A mennykõrõl visszatérve az OKT-re, az István-kúti erdészház felé mentünk tovább, ahol már éreztem, hogy kell a kaja, ezért kicsit hosszabb szünetet tartottunk. A szokás ilyenkor az, hogy én eszek, Vágány meg néz. De nem ám csak úgy szimplán. Azzal a nézéssel üveget lehetne vágni. Most nem ez történt, mert hallhatott valamit az erdészház padlásáról. Azt ugatta. és folyton fel-alá járkálva nézegette. Én persze nem hallottam semmit.

Vágány a Sólyom-bércen
Kilátás a Sólyom-bércrõl
Gyors ládázás után rövidesen a Mlaka rétre értünk, ahol az esõbeállóban kajáztató pont volt. Mivel nemrég ettem, csak pár dolgot csipegettem, újratöltöttem a vizes palackot, és mentünk fel a Sólyom-bércen lévõ ponthoz. Ez megint kitérõ, de ide is nagyon megéri kimenni a kilátás miatt. Ezután hosszú lejtõ következett Középhutára, ami azt jelentette, hogy késõbb majd újra fel kell jönni a gerincre, és ezért volt nagy a túra szintkülönbsége. A faluba leérve már lassan dél volt, Vágány meg is mártózott a patakban, én pedig újra megtöltöttem a palackot kékkútival. Unalmasabb szakasz jött, 3 km aszfalton. Folyton figyelni kellett az autókra, odahívni a kutyát, hogy ilyenkor mellettem jöjjön. Szerencsére sokáig víz is folyt mellettünk, és inkább õ abban túrázott. Újhután nem találtam a megadott helyen a pontot, így fotóztam. Kicsit feljebb aztán megtaláltam a bólyát.

Errefelé alacsonyabban van a gerinc, hamarabb is felértünk, mint ahogy gondoltam. A Gerendás-réten értük el újra az OKT, ami egy nyeregben helyezkedik el igazából. Ezen kelet felé, újra a Mlaka-rét felé indultunk el. De elõtte kajáltam, most már a kutyus is kunyizott. De közben figyelte a gyíkokat is, amik napoztak az esõbeálló környékén. A napon való ugrálás miatt aztán meg persze megszomjazik, és közvetlenül elõttem halad, miközben fel és hátranéz rám, és randomszerûen megáll elõttem. Úgyhogy ilyenkor adok neki inni, és egy darabig elvan vele.

Rostalló
Kilátás a Kerek-kõrõl
A Kerek-kõ érintésével jöttünk vissza Mlaka-rétre, ami azt jelentette, hogy a szintet letudtunk, és természetesen megint az utolsó emelkedõ ment a legnehezebben. Valószínûleg pont azért, mert az a legutolsó. A réttõl már csak 3 km lejtõ volt hátra, ami néha elég meredek volt. Lent újra folyt a víz, tudott Vágány fürödni, de mivel erdõben voltunk, persze nem száradt meg normálisan autó baszállás elõtt.