OKT, Abaújszolnok-Rakacaszend

Harmadik nap juhiék továbbmentek Jósvafőre, mi meg Abaújszolnokra buszoztunk, és onnan sétáltunk Rakacaszendig. Nem hosszú táv, de ugye a tömegközlekedés nem kényezteti el az embert. De azért nem is panaszkodhatunk, lehetne ez sokkal rosszabb is. Három busz is van délután, amivel visszamehetünk - ha valamelyikkel átszállással is - Miskolcra.

Abaújszolnok szélén tett le a busz, itt van a bélyegzőhely is. Egy dombocska választja el Nyéstától, amin egy jókora dzsindzsás is van, amin át kellett menni. Zsófi ezeket nem szereti. Nagyon nem szereti. És most 1,5 km-en belül már találkoztunk is eggyel. Emellett nem kevés fok ígérkezett a mai napra. Nyéstán újra is töltöttük az addig elfogyott vizet egy vasízű vizet adó kék kútból. Felsővadászig kevés erdő volt, de még szerencsére nem volt kánikula. A falu központjába sikeresen bejutottunk, szerencsére későn vettek észre a gyerekek az egyik háznál. Csoki amúgy sem volt nálunk. Egy másik kéktúrás párral tanakodtunk, hol lehet a bélyegző, aztán guglival kiderítettük, hogy lent a főutcán a boltban. 2001-ben még nem igazán volt ilyen lehetőség, akkor azt hiszem a kocsmában kértük egy pecsétet, érdekes arcokkal a háttérben. Ezekből most is akadt az utcán, és nemcsak a háttérben. A boltba volt lerakva a bélyegző, de már az utolsókat rúgta itt, egy héttel később már elrakták, nehogy az idegenek bevigyék a boltba a vírust.

Felsővadász után néztünk egy időt, és hát úgy tűnt, hogy elég lassan haladtunk eddig, a korábbi busz elérése veszélybe került. Zsófi itt pánikba esett, és hiába nyugtattam, a túra hátralévő részében ez csak rosszabb lett. Elkezdett rohanni. Szerencsére hosszú erdei szakasz jött, ahol legalább nem tűzött a nap, a szúnyogokat meg a riasztó elriasztotta. De aztán Irota felett véget ért az erdő, és a faluba érve már úgy éreztük, hogy kiisszuk az első kék kutat. Innen viszont napsütésben kellett felmenni majdnem a Cserehát legmagasabb pontjáig, ami azért nem egy Everest, de most ez sem esett jól. Itt már biztos volt, hogy behoztuk a lemaradást, de Zsófi félt, hogy majd lesz valami bozótos rész, ami visszalassít, és továbbra is pánikolt.

De persze simán elértük a korábbi buszt Rakacaszenden, még vártunk is rá fél órát.