1998-ban ezzel szakasszal kezdõdött a kéktúra számomra. Akkor még félig-meddig klasszikus stílusban vándortúra-szerûen csináltuk, sátorral, nagy hátizsákkal. Mostanra elkényelmesedtem, és inkább csillagtúrában, egy bázisról kiindulva, néha keményen küzdve a menetrenddel csináljuk a túrát. 2020-ban úgy jött ki, hogy a második teljesítés utolsó része ugyanerre a szakaszra esett.
Zalaszántón kávéval kezdtünk a presszóban, majd a vízimalom felé elhagytuk a falut. Változó intenzitású emelkedõvel mentünk a környékbeli szõlõhegyek mellett, majd bejutva az erdõbe, kisvártatva elértük a sztúpát. A jelzés nem érinti ugyan, de megtettük azt a kis kitérõt pár fénykép erejéig. Lejtõ következett, majd erdõszélen baktattunk mígnem kiértünk a Keszthely-Sümeg országútra. Pár száz métert haladtunk ezen, és bevágtunk balra az erdõbe. A túra második, immár jóval keményebb emelkedõje következett a Tátika oldalában. A csúcson lévõ várba itt sem megy fel az útvonal, de mi azért megtettük itt is a kitérõt, és nem bántuk meg. Az elõzõ napi front megtette a hatását: nemcsak a sümegi vár és a Badacsony, de az @újudvari TV-torony%9@, sõt, még a Kõszeg-hegység is látszódott a várból. Ami emlékeimben csak úgy élt, mint romok az erdõben, de ahhoz képest elég jól vissza van építve.
Rövid pihenõ és kajálás után visszamentünk a kékre. Maga a Tátika oldalában még izgalmas az erdõ a keskeny, kanyargó ösvényen, de aztán kiérve egy széles erdei útra, unalmassá és egyhangúvá válik az út. Ezt csak a Sarvalyi erdészháznál lévõ pecsét töri meg, no meg mi elmentünk megnézni a Sarvaly-forrást is.
Nem kellett már sok, kiértünk az erdõbõl, és feltûnt elõttünk Sümeg vára. Nagyon hívogató volt ott a kis hegy tetején, szinte kívánta, hogy lefotózzák. De sajnos mindig úgy kanyarodott az út, hogy belógott volna egy otromba vezeték, oszlop, vagy erdõrészlet, vagy mag a város a képbe, úgyhogy egy idõ után meguntam, és hagytam a francba az egészet. Végigsétáltunk a városon, ami nem tartott túl soká, és a vasútállomáson belenyomtam a füzetbe az utolsó bélyegzõt is.