OKT: Tokodi pincék-Péliföldszentkereszt

Nem akartunk buszozni a járványhelyzet meg Vágány miatt sem, így egy OKT-s körtúrát csináltunk olyan helyen, ahol ezt relatíve egyszerûen meg lehet tenni. Így esett Mogyorósbánya környékére a választásunk.

A Tokodi pincéktõl indultunk, és a kéken mentünk Péliföldszentkeresztig. Vissza már nem tettünk meg a vargabetût, hanem kvázi egyenesen jöttünk vissza. Ez így nem nagy táv oda-vissza sem, de azért szint van benne rendesen. Még meg lehetett volna fejelni a Hegyes-kõvel és Tokodi indulással, de ezt elvetettük.

Zsófi elég lassan ment, fõleg az emelkedõn. Pedig még az is felmerült bennem, hogy fel lehetne menni a Bajóti Öreg-kõre, mert onnan is fasza a kilátás, de ezt az opciót is elvetettük.

Kilátásnak a maradt a Mogyorósi Kõszikla, egy a sok sasbércbõl, ami a Gerecsét észak felõl szegélyezi. Jó sokat ácsorogtunk, fotóztunk, a kutya elkezdett unatkozni, és egy tobozt rakott elénk, hogy rugdossuk el neki. Aztán amikor már annyira szétrágta, hogy elrúgni sem lehetett, akkor ledobta. Mogyorósbányán egy csomóan akartak pecsételni elõttünk, pont akkor jött a busz is, amikor mi odaértünk. A faluból kivezetõ emelkedõn megint egy nagy csapat túrázó jött szembe, és Péliföldszentkeresztig ez még háromszor megismétlõdött. Nem sikerült olyan helyre menni tehát, ahol kevés az ember.

A Szentkútból vittem vizet, melegebb volt, mint a csapvíz, amit elõtte kiöntöttem. 11 óra elmúlt már, de valahogy az idõjárás olyan volt, hogy azt hittem, még reggel van. A templomnál megint pecsétre várás, aztán elhúzás volt a program. Még azért csináltam pár fotót is. Az OKT a Gerecse fõ tömege felé kanyarodik, és Szárligetig gyakorlatilag nem is érint lakott települést. Mi visszafelé mentünk Mogyorósbánya felé, de nem mentünk be a faluba. A hegytetõn a K+ jelzésen visszatértünk a Kõszikla tetejére a TIT emlékkõnél. Itt még tettünk egy kis kerülõt az Orbán-kápolna felé egy láda végett, így nem a völgyben, hanem a gerincen haladva értünk vissza a pincefaluba.