Újra szerepel bea a dendeócsés leírásokban. Méghozzá a saját kiskutyájával jött, így duplakutyás kirándulás volt a mai.
Pilisszentlászlóról indultunk most már mondhatjuk azt is, hogy a szokásos úton a Prédikálószékre. Ez mérsékelten emelkedõs útvonal, és jelen idõjárási helyzetben kevéssé sáros. Inkább kisebb sárfoltok voltak, amelyek egy része a kutyák hasára rakódott. 1 km után vissza kellett fordulnom, mert elfelejtettem bezárni az autót, úgyhogy nekem +2 km, és +30 m szint volt a táv. Még a Király-kúti leágazó elõtt utolértem a lányokat, és ezzel megörvendeztettem Vágányt is, aki nem akart velem visszajönni.
A csúcson Vágány egybõl felment a kilátóba, aztán meg persze ment a fosás, hogy hûhademagasanvan. Csináltam pár fonnyadt fotót beáról meg a kiskutyájáról, õ meg rólunk lent. Volt persze kajálás, meg
kajakunyerálás, de a napsütés ellenére az egy helyben toporgás nem volt annyira kényelmes, lassan kezdtem kihûlni. Elindultunk hát visszafelé, de lementünk a Király-kút felé. Találkoztunk egy ismerõssel, aki azt mondta, hogy a forrás és Sikáros között a favágó gépen összejárták az utat, sár van, így inkább a vele párhuzamos aszfalton mentünk.
Sikárostól jött a remek rész a patakparton, sok patakátkeléssel. Meg volt duzzadva a patak, néhol jól meg kellett nézni, hogy hol tudunk tutira átkelni. Vágány átvágtatott, általában leért a lába. Aztán visszajött, amikor látta, hogy mi nézegetjük az átkelést. Piszke kicsi lábai viszont nem értek volna le, és inkább a gazdája vitte át kézben az ilyen helyeken.
Mivel Sikáros kicsit lejjebb van, mint a Kis Rigó, ezért a végén volt még emelkedõ is a túrában, de ezt simán legyûrte bea fájós térde is. A kutyákat meg kellett törölni, mert természetesen nem száradtak meg, de legalább a túra eleji sár lejött rólunk.