Volt egy januári kutyás hétvége, amikor ráértünk, és olyan túrát akartunk csinálni, amikor tudunk mutatni egy kis havat a kiskutyának. Csak a hegyek jöhettek szóba, mert 500 m alatt gyakorlatilag semmi hó nem volt. A minél magasabbra megyünk, annál több a hó elv alapján a Börzsönyt, annak is a legmagasabb részeit választottuk. És ha már ott vagyunk, akkor olyan útvonalat jártunk be, aminek egy része az OKT-n vezet, hogy a füzetbe is pecsételhessünk.
A Kisinóci turistaháznál még nem volt hó, de alig kellett pár száz métert menni, megjelentek a kisebb hófoltok, amik még feljebb haladva gyorsan össze is nõttek, és immár mint
hólepel borította a talajt. De ebbõl még kikandikáltak a falevelek és a földre hullott ágak. Azonban meglepõ gyorsasággal hízott a hótakaró feljebb haladva, 700 m magasan már a kutya is élvezte, ahogy belehentereg. Az elmúlt napok ködös-zúzmarás idõjárása nyomán az ágakra is szép méretû zúzmara rakódott le.
A napos idõ sok embert csábított ide, a Nagy Hideg-hegyen a háznál szinte tömeg volt. A járványszabályok miatt nem lehetett bemenni a házba, de egy ablakon át lehetett rendeléseket leadni. De egyébként is, a Börzsöny egyik legnépszerûbb túraútvonalán mentünk, így a Csóványoson is sokan voltak. A kilátóba felmenés ezért most el is maradt, bár Vágány szokás szerint azonnal ment volna fel.
A lefelé úton pont olyan gyorsan csökkent a hó mennyisége, ahogy felfelé növekedett. A Foltán-keresztnél már erõsen olvadt, sõt odáig a lejtõn voltak teljesen száraz részek is. A
Saj-kútig mentünk az OKT-n, ott rátértünk a Királyrétre vivõ erdészeti útra. Innen a következõ pecsételõhely Nógrád csak pár kilométer, de onnan többet kellett volna visszajönni. Királyréten megint tömegnyomor fogadott, a sok autó miatt jobban oda kellett figyelni a kutyára. A zöld jelzésen mentünk vissza a Kisinóci házig, itt a sok lejtõ után egy kicsit vissza kellett szokni az emelkedõkhöz is, illetve természetesen arrafelé már nem volt hó, hanem csak kisebb-nagyobb sárfoltok.