Kaptárkövek 15

Hát mi tagadás, nagyon rég vettem már részt utoljára teljesítménytúrán. Ha van egy kis szabadidõm inkább megyek fel a telekre, elég sok meló vár még ott rám. Most viszont Petrával beneveztünk erre a teljesítménytúrára, igaz volt benne egy kis kényszer is, hiszen Petra részt vesz a Nagy Életmódválasztó program junior szekciójában és ehhez szükséges ötpróba pontokat gyûjtenie. Aki gyerekkel túrázott már azok közül biztos sokan tapasztalták, hogy a gyerekek többségének nem annyira izgalmas egy kirándulás, nem tudnak rajongani egy furcsán csavarodó fáért, egy izzasztó emelkedõért, a lefordíthatatlan madárfüttyért, egy fárasztó munkahét utáni felszabadító kimerülésért, vagy csak simán a gyaloglásért. Majd talán 20-25 éves korban berobban újra az életükbe a túrázás, haverokkal, barátokkal. És akkor már õk is felfigyelnek ezekre az apróságokra. Most abban a fázisban vagyunk mikor felfelé menet a jaj, lefelé menet de szuper minden.

Féltem a túrától, nem ismertem ezt a környéket, így attól tartottam, hogy olyan Gödöllõi-dombság feelingje lesz. Jó idõ ígérkezett, úgyhogy erre készültünk. A rajt simán ment, fõleg a kötelezõ elõnevezésnek köszönhetõen. Egy percig sem volt kétséges, hogy idõben befejezzük a túrát, hiszen 5 órát adtak a 14 km-re. Az elsõ szakasz egy hosszú, napos földúton vitt, majd miután elhaladtunk egy karám mellett, amelyben lovak gubbasztottak az árnyékban, befordultunk az erdõbe és nemsokára elértük az elsõ kaptárkövet. Elég meredek kaptató vitt fel a jó kilátást nyújtó tetõre, ezt jelzi hogy falépcsõsor is segítette a feljutást. Eléggé megizzadtunk, de csak egy rövid pihenõt tartottunk és máris indultunk tovább.

A következõ állomás szintén egy, sõt két kaptárkõnél volt. Kellemes erdei ösvényeken majd magas fûvel benõtt tisztásokon keresztül haladtunk tova a kaptárkövekhez. Ezekhez nem vezetett olyan meredek emelkedõ, mint az elsõhöz, de azért itt is felfelé kellett menni. Ezen a ponton már lassan túl voltunk 5 km-en. A túra elején szinte végig a Kaptárkõ tanösvényt követtük, melynek jó pár állomásánál táblák adtak információt az adott helyszínrõl.

Ezután egy sziklába vájt mélyút következett, meglepõen sok páfrány virított a szinte függõleges sziklafalak tövében. Kiértünk a falak közül és nagyon szép kis lapos vizes réthez értünk, majd haladtunk tovább ezen a ligetes, itt-ott fákkal tarkított vidéken egészen addig, amíg el nem értük a 4. pontot a Király-rétnél. Itt ettünk egy keveset, de itt sem idõztünk nagyon sokat.

Remek kis vidéken vitt az utunk, számomra igencsak pozitív csalódásként hatott. A túra szerintem legszebb részén jártunk. És mindemellett sehol egy elhajított pille palack, sehol egy sörös doboz, illegális sitt telep, téglatörmelék, gumiabroncs. Ilyen tiszta tájon nemigen jártam meg. És ez az egész túraútvonalra érvényes.

Itt jártunk legmesszebb a starttól, de idõben és távban már túl voltunk a felén, hiszen visszafelé kihagytuk azt a jó pár kilométeres szakaszt, amely a kaptárkövekhez vezetett. Fenyõerdõ mellett, árnyékban haladtunk hosszan, majdnem eltévedtünk az erdõ szélénél de szerencsére észnél voltunk és megtaláltuk a helyes utat, nem követtük ösztönösen az elõttünk haladókat.

Még visszaszenvedtük magunkat a páfrányos mélyúton, de ezután már szerettünk volna beérni a célba. Az utolsó egy kilométer igazán nehezen ment, tûzött a nap, de végül beértünk a célba. Átvettük a díjazást, egy kicsit pihentünk, majd irány haza.