Komlóska kirándulás

Már harmadszor mentünk el a Zemplénbe zsinórban, úgyhogy ez is kváziszokásos programmá nõtte ki magát. Mivel az itteni kéktúrák már megvannak, alternatív célpontokat kerestünk meg. Egy ajtóból induló túrát is szerettem volna, méghozzá minél több olyan résszel, ahol még nem jártam. Ezekkel a peremfeltételekkel keletkezett ez a túra.

Makkoshotykától indultunk el dél felé Hercegkútra, de nem az aszfaltúton. A térképen jelezve van egy tanösvény, amely a terepen csak nyomokban látszik. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nem létezik. A falut elhagyva kb. 3 másodperc alatt full beázott mindannyiunk cipõje, a kutyából csavarni lehetett volna a vizet, amit a reggeli harmat okozott. De nem végig volt füves az út, nemsokára szárazabb szakasz következett, ahol rátértünk egy dózerútra. Kb. félúton Hercegkútra remek módon újra be kellett menni a vizes fûbe, majd egy patak állta utunkat. Önmagával ezzel nem lett volna baj, de több méter mélyen folyt, egy árokban, és a híd, ami valaha ott állt, már nem volt ott. Át lehetett volna vágni a meredek partoldalon a dzsindzsásban, majd átkelni a patakon, és ugyanezt felfelé is megjátszva, de a másik oldalon nyoma sem volt útnak. Úgyhogy alternatív útvonalat kerestünk Hercegkútra.

Mellesleg olyan verzió is volt, hogy ezt a körtúrát fordítva tesszük meg, akkor viszont ez a nem létezõ híd extra szopás lett volna, mert a másik oldalon álltunk volna hülyén nézve a mélységbe, ott viszont nem volt alternatív út.

A falun csak áthaladtunk, és elkezdtünk felfelé menni. Egy kis megtorpanás volt csak ebben, amikor megálltunk a Pogány-kútnál, én meg elmentem ládát keresni. Csoda, hogy gyorsan megtaláltam: egy kanyargó patakmeder oldalában volt, minimális térerõvel.

A forrás után kicsit szigorodott az emelkedõ, de kisvártatva elértük a Hercegkút és Komlóska közti nyerget, ahonnan lecsorogtunk a faluba. Pont dél volt, ideje volt egy kis ebédnek a falu központjában a padon.

Észak felé haladtunk tovább a Z jelzésen nagyjából folyamatosan emelkedve. Majdnem Újhutáig emelkedett az út, de többnyire csak mérsékelten. Egy-egy meredekebb rész volt csak, fõként Komlóskát elhagyva. Krichard egy irtásban meglátott egy emlékhelyet, hát gyorsan felfutott hozzá. Neki nem volt elég ez a lötyögõs túra. Vágány is elindult utána, de mivel mi nem mentünk megállt, és nézett ránk, hogy akkor most mi van. Mondtuk, hogy mehet, így vonakodva elment kricharddal az emlékhelyig. Hát mit mondjak, nem a kutya ért oda hamarabb.. Visszafelé is hátul futott, de amikor széttárt karokkal hívtam, három lépés alatt megelõzte krichardot, pedig már nagyon örült a kettõs gyõzelemnek.

Újhután én már kezdtem nagyon kész lenni, másnak is kellett egy kis pihenõ. De jobb híján egy sorompónál álltunk meg kajálni. Igazából csak érintettük a falut. Kijöttünk a Z jelzésen a fõútra, majd nemsokára a K négyzeten már fel is fordultunk újra az erdõbe. Ezen mentünk az Eljegyzés-hídon át a Zsidó-rétre, ahol elértük az utolsó emelkedõnk végét. Innen már ismerõs terepen haladtunk, erre mentünk egy éve a kéktúrán is, csak akkor fordított irányba. Nosztalgiáztunk, hogy a Cifra-kútnál milyen kurva jól nézett ki, ahogy a ködön átsüt a nap, de most szerencsére nem volt köd.

Már csak le kellett menni a meredek lejtõn a faluba, ahol Vágányt még megmostuk a patakban. Nem volt nehéz belecsalogatni, csak arra kellett figyelni, hogy ne jöjjön autó, mert igazából ez egy gázló volt, ahol belement a vízbe.