Levada Faja do Rodrigues

Harmadik túránk hasonló volt az elsõhöz. Most is egy levadát néztünk meg, méghozzá a Levada Faja do Rodrigues nevût. Annyi különbség volt, hogy ez rövidebb, cserébe van rajta egy 1 km hosszú alagút. És nem ez a leghosszabb a szigeten.

Parkoló nem volt, és autó sem, kvázi mi voltunk az elsõk. Illetve egy helyi bácsi, aki amolyan levadakarbantartó volt. Végigjárta az utat, megnézte, hogy minden rendben van-e, és ha gond van valahol, és egyedül meg tudja csinálni, akkor elintézi azt is.

Hasonlóan a hegyoldalban kanyargott ez az útvonal is, mint az elõzõ levadás túra, de jóval szûkebbek voltak a patakvölgyek, amiket kereszteztünk, így kissé vadregényesebb volt. A sziget közepén van egy magasabb régió, kvázi magashegyi rész. Persze nem sziklahavasokra kell gondolni, hanem ahol nincs olyan buja növényzet, mint itt. A sziklaoldalak onnan szakadlak le arra a helyre, ahol a mostani és az elsõ túraútvonal vezetett. Néhol függõlegesen, néha olyan meredeken, hogy ösvénynek durva, de termõtalaj meg tud rajta maradni, és erdõ is nõ rajtuk. Ha valakinek megvan a legleslegelsõ Jurassic Park film azon jelenete, amikor az öreg csóka helikopterrel viszi az unokáit meg a geológusokat a dinókhoz, és egy full erdõvel borított völgyben megy a helikopter, akkor annak írom, hogy ez a hely pont ilyen. Nyílván más fajok vannak itt, mint Costa Ricán, de a feeling hasonló. Emberevõ pókok, tûzhangyák sincsenek. De vannak ugyanolyan babérlevelek, mint amiket itthon Horváth Rozi árul szárítva, de ott erdõket alkot, és a levelei tenyérnyiek.

Ezeken a leszakadó sziklafalakon néha patakvölgyek is vannak, értelemszerûen a meredek hegyoldalon vízesés formájában jutnak át. Aztán ahogy lejjebb érnek néha szelídül a táj, néha nem. A legvégén, a sziget végén újra sziklafal van, ami ezúttal az óceánba ér bele. Ezek lehetnek 5-600 m-esek is, itt is vízesések vannak a turisták, a helyi taxisok és a hûtõmágnesgyártó kínai vállalatok örömére.

Ez a levada szélesebb volt, én még simán át tudtam lépni, de Zsófinak erõlködnie kellett volna, ha át kellett volna lépni. Két rövidebb alagút után jött a hosszú. Már a rövidek is nehezebbek voltak, mint a tegnapiak, de a kilométeres elég nehézkesen ment. Mivel a csatorna szélesebb volt, a mellette lévõ hely keskenyebb volt, nem is beszélve az alagút magasságáról. Alig fért el a lábam, plusz figyelni kellett a plafonra, és a vállamra, mert az könnyen magakadt a sziklában. Természetesen itt ne olyan alagútra gondoljunk, mint egy osztrák autópályán, nincs az oldala kibetonozva, hanem úgy néz ki, ahogy belevágták a csákányt vagy felrobbantották a dinamit. A végére egész jól bejáradtuk a technikát, és tök gyorsan haladtunk.

Az lett volna az igazi csattanó, hogy ha az alagút túloldalán valami elképesztõ fasza dolog van. Gigavízesés, esetleg több emelet magas vasúti pályudvar nagysebességû vonatokkal, vagy talán fagyizó/pizzázó/nutellázó. De két ugyanolyan völgy volt, mint amiket eddig is kereszteztünk. Annyiban voltak mások, hogy szûkebbek voltak, a páfrányok az arcunkba lógtak, és a mohás sziklafalról csöpögött a víz. Szóval tombolt a vadregény. A túra vége a Ribeiro Inferno nevû helynél van, ami Pokol-patakot jelent. Innen már csak canyoning keretében lehet továbbmenni. Maga a patak egészen fentrõl indul, és végig egy szûk völgyben esik alá.

Visszafelé kicsit aggódtunk, mi lesz, ha jön szembe a tömeg? De szerencsére nem jött. Ott még. Aztán egyre több szembejövõ turistával találkoztunk. Voltak, akik nem mentek végig a hosszú alagúton, mivel velünk együtt visszafelé tartottak. Vicces volt, amikor kiértünk a hosszú alagútból, rögtön egy kis vízesésen kellett átverekedni magunkat, aminek a hangja is olyan volt, mint a zuhogó esõnek. Néha az alagútban is csöpögött a víz a plafonból, egyes helyeken olyan intenzitással, mintha záporesõ esett volna. Itt kissé omladékos is volt a fala, de hát végül is itt van már hosszú évek óta, csak nem most fog összeomlani.

A túra rövidsége kapóra jött, mert erre a napra a sziget nyugati felének bebarangolását terveztük. Az már autós túra volt miradourók nézegetésével, fallosz alakú sziklaképzõdményekkel és óceánsimogatással.