Téli Tihany 10

Ismét elmentünk egy túrára. Bevallom ellustultam, és már nagyon régen mozdultam ki itthonról hogy túrázni menjek. Most is úgy volt, hogy rövid átvra megyünk mert jött Vencel és Lili is. A kiválasztott túra a Téli Tihany 10 km-es távja volt. Nincs itt a közelben, de mégse Õriszentpéter, úgyhogy azt mondtam: menjünk.

Talán a február legjobb tavaszi napját fogtuk ki. Mivel egészen sokáig lehetett indulni, így csak 9-kor indultunk el Pestrõl és 11-körül értünk be Tihanyba. Elég sok autót láttunk, és egyszerûen nem találtam jobb helyet, ráálltam a fûre. Volt bennem egy kis aggodalom, hogy piros csomag lesz a szélvédõn mikor visszaérünk, de ez szerencsére nem következett be.

Nos, k sokan voltak. Az induláshoz fél órát kellett sorba állnunk, ha nem többet. Ez már eléggé rossz szájízt adott a túrának. Elképzeltem mi lesz a túrán. A nevezési díj sem volt olcsó, 1500 pénzt kértek az indulásért. Hát jól van, gondoltam rászánunk ennyit a túrára.

Elindultunk. Természetesen már itt is sokan voltak, vonatozás ment már az elsõ száz méter után is, fõleg ott ahol egyszemélyes ösvénnyé szûkült a turistaút. Az elsõ ponthoz hamar elértünk, meg is kaptuk az elsõ pecsétet. Az itener elsõrangú volt, szép nyomtatott, 4 oldalas kis füzet, térképpel, sõt a kritikusabb helyekrõl felnagyított térkép is rendelkezésre állt.

Továbbhaladtunk. Az idõ nagyszerû volt, de hiába sütött a nap, még érzeni lehetett hogy koránt sincs itt a tavasz. A tömeg nem oszlott, tovább tartott a vonatozás. a táj nagyon tetszett, de a tömeg nem. A gyerekek persze kimelegedtek én meg megengedtem nekik hogy levegyék a kabátjukat. Fel-le hullámozva haladtunk végig a nagyon jól jelzett és kitáblázott tihanyi turistautakon. A legrövidebb távon mentünk, tulajdonképpen a Belsõ tavat és az apátság "dombját" kerültük meg. A Belsõ tó mellett haladtunk tovább, majd egy kis emelkedõ után a Külsõ tó nádassal borított felszínét is megcsodálhattuk. Remek látványt nyújtott mindkét tó!

Itt már a negyedik pecsétet kaptuk meg és még majdnem a túra fele hátravolt. Ez pedig arról szólt, hogy a félsziget keleti oldalán kellett lemennünk egész a tópartra, majd onnan fel ismét az apátsághoz. Még sosem láttam a sziklába vájt barátlakásokat, most azokat is megnéztük és elhaladtunk a Ciprián forrás mellett, amely nem folyt. A tó mellett ismét volt egy pecsételõhely, itt kaptunk egy-egy marék ropit, meg csokis nápolyit. A gyerekeknek elültettem a fülébe, hogy itt még lesz egy meredek emelkedõ fel a templomhoz, de szerencsére korántsem volt olyan vészes mint amilyennek tûnt. Ráadásul egy kiépített mûút vezetett fel fantasztikus nyaralók között. A félsziget keleti oldalában, mivel nem sütött oda a nap , eléggé hideg volt. Itt volt egy olyan kis szakasz, ahol csak mi 3-an mentünk. Persze nem sokáig, mert hamarosan ismét tele lett túrázókkal az út.

Az apátságtól már csak a célig kellett visszasétálni. És itt ért egy újyabb kellemetlen meglepetés: a célhoz ismét sorba kellett állnunk. És nem is keveset : majdnem fél óráig ácsorogtunk mire végre átvehettük a kitûzõt és ez emléklapot. És még mindig nem volt vége a kellemetlen csalódásoknak: a beígért meleg ételért ( egy pár virsli) további fél órát kellett volna sorba állnunk. Egyszerûen erre nem volt már idõnk, úgyhogy a srácok legnagyobb bánatára a virslit is ki kellett hagynunk. Is, ugyanis a túra oldalán feltüntetett és nagy mellénnyel hirdetett ellátmányból nem sokat láttunk. Nem, nem azért járok túrázni, hogy egyek, nehogy félreértse valaki, de olyan nagy mellénnyel volt meghirdetve mi minden jár a nevezési díjért, hogy meg kell említenem: az ígért tea, forralt bor, gyümölcs, csoki,pogácsa, meleg ételbõl, mi csak a teával ( forralt borral ) találkoztunk. A célban a fent említett okok miatt nem vártuk meg a meleg ételt, pogácsát, gyümölcsöt, csokit nem láttunk. Lehet hogy ezek nem a 10 km-es távra vonatkoztak, de akkor ezt is fel kellett volna tüntetni. Ráadásul a kisgyermekesek, akiknek fontosabb az étel a túrázás alatt, és jobban várják ezeket, általában a rövid távon indulnak.

Remek idõben szép tájon vezetett a túra, de õszintén megmondva a lelkes túrarendezõk ellenére sem hiszem, hogy eljövök többet erre a túrára a fentebb említett okok miatt, amelyek szinte mind visszavezethetõk a tömegre. Ez persze elsõsorban nem a rendezõk hibája, talán a jó idõ is sokakat indított útnak.