Négynapos tátrai túránk elsõ napja a Kaspowy Wierch-re vezetett, de ezt induláskor még nem tudtuk. A legjobb túra az, amit az ajtótól lehet indítani, mi is ezt tettük. Zakopane Jaszczurówka városrészében laktunk, innen nem volt messze az Olczynska-völgyi bejárat, ott léptünk be a nemzeti park területére. Mivel az idõjárásnak az volt a terve, hogy délután már lesznek zivik, ezért ezt elég korán megtettük.
A völgyben elkezdtünk felfelé mendegélni a patak mentén, majd egy erdõtlen részen folytattuk tovább a menetelést. A szokásos, nagy
kövekkel kirakott úton haladtunk, ami bevitt egy fenyvesbe, és nagyon gyorsan elkezdett rendkívül meredekké válni. Legalábbis az eddigiekhez képest jelentõsen elkezdtünk izzadni. Egy kis kitérõvel felmentünk a Kopieniec 1328 m-es csúcsára is, ahonnan szinte az egész Tátrát be lehetett látni.
A másik oldalon lementünk, gyakorlatilag elveszítve azt a szintet, amit eddig fáradtságos munkával megcsináltunk, majd rátértünk a piros jelzésre, ami egy ösvény volt igazából, és átvitt minket egy szélesebb völgybe. Itt egy patak is folyik néhanapján, de nyár közepén totál
üres volt a meder. Széles út vezet fel a
Murowaniec házhoz, ami elég népszerû a túrázók körében, szóval errefelé már jóval több volt a túrázó, és már jócskán benne voltunk a délelõttben. Az út autóval is járható, legalábbis olyan a szélessége, de behajtani csak úgy nem lehet.
Lassan, de biztosan mentünk felfelé, elég jó tempóban haladtunk, már dél elõtt felértünk a óz 1500 m magasan lévõ házhoz. Itt lepihentünk egy kicsit, vettünk kólát, kávét, de meleg ételt is lehetett kapni. Ez utóbbit kihagytuk. A ház melletti csapból viszont feltöltöttük a fogyatkozó vízkészletünket. Eddig a pontig kvázi egyértelmû volt a túra, legalábbis el volt tervezve. Itt kellett dönteni, hogy kvázi befejezzük a túrát, és lemenjünk Kuznicébe, vagy továbbmegyünk felfelé. A Fekete-tóhoz egy másik túrát terveztem, viszont a Gáspár-csúcshoz tervezett túra valószínûleg elmarad majd a szar idõ miatt, úgyhogy inkább most bevállaltuk azt a csúcsot.
Pár kósza cumulus volt az égen, de kissé nyugatra már megjelentek a villámok a térképen. Még elég távol voltak, de azt jelezték, hogy hamarosan nem marad ilyen szép az idõ itt sem. Még pár kilométer és kb. 500 m szint állt elõttünk. Ez kb. 1,5 óra, és komoly esély volt rá, hogy közben elkap minket a rossz idõ.
Ez az emelkedõ közepén be is következett. Fel kellett venni az
esõcuccot, és dörgicsélt is. Szerencsére csak a széle kapott el minket, rosszabbul is járhattunk volna. Az egész zivatarrendszer délkelet felé mozgott, elérte Ék-Magyarországot is, ahol piros riasztást is megért. Itt kb. fél órát tartott az egész, mire a csúcsra értünk el is állt az esõ. Zsófi a libegõ felsõ állomásánál marad, mi kricharddal felmentünk a csúcsra, ami innen már csak pár lépés. Libegõvel mentünk le, jó nagy tömeg volt. Mire leértünk, nyoma sem volt a zivatarnak, esõkabát újra ment a zsákba, és már csak vissza kellett sétálni az utcákon a szállásra, ami még kb fél óra volt.