A 2005-ös télen marha nagy hó volt a Kékestetõn: 80-90 cm-es hóvastagságokat mértek, ezért merült fel bennem a gondolat, hogy jó lenne felmenni, megnézni milyen is az ha az ember ekkora hóban csámborog.Szóltam a feherbéknek és õk is örömmel vállalkoztak erre a kis kirándulásra.Nem terveztünk hatalmas túrát, a lényeg a Kékes és a hó volt, nem a teljesített km mennyiség.Ráadásul a Judit is eljött így nem akartunk egy megterhelõ túrát. A terv abban állt, hogy felmegyünk kocsival Mátrafüredre, ott leparkolunk és onnan busszal megyünk Mátraházáig.Mivel a Kékesre távolsági busz nem jár ezért az utolsó három kilométert gyalog kell majd megtenni.
![]() ![]() De szerencsére felértünk, pihiztünk egy kicsit,a Feherbék is és utána nemsokára mi is lefotóztuk magunkat az ország legmagasabb pontján, majd megkerestük a lefelé, Mátrafüredre tartó turistautat. Hamar megtaláltuk és nekivágtunk az erdõnek.Marha élvezetes volt a hatalmas hó, lágyékig ért. Úgy látszik többen vállalkoztak erre a kirándulásra, mert szerencsékre nem nekünk kellett kitaposni az ösvényt, csak követnünk kellett a nyomokat. ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() Csak egy volt a baj,és az elég nagy, a kocsinak beragadt a jobb oldali hátsó dobfékje. Megpróbáltunk mindent, melegítettük, rángattuk a kéziféket, de nem tudtunk segíteni rajta. A szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy pont elértük az utolsó buszt ami közvetlenül Pestre indult.E kellemetlenség ellenére is egy kellemes napot töltöttünk a Mátrában, megérte.
|