Vöröskõ-kör

Igazából egy dupla túra volt ez. Külön díjazták azt, ha valaki felment a Vörös-kõre, és ha már valaki felment oda, akkor onnan indítottak egy tájékozódási túrát is. Ilyen túrán még nem vettünk részt, ez volt az elsõ tájékozódási jellegû túránk. A rendezõk 10 pontot adtak meg, ebbõl ha valaki 5-öt megtalált, akkor már teljesítettnek tekintették a feladatot.

Leányfaluból a Vörös-kõre alig egy óra alatt fennt voltunk. Közben eléggé szenvedtünk a szúnyogoktól, és a fülledt idõtõl. A polókból csavarni lehetett volna a vizet. A nap nem sütött, a hegytetõn kicsit fújt a szél. 10 órakor neveztünk a tájékozódási túrára, megkerestük a térképen a kijelölt pontokat, és eldöntöttünk egy felkutatási sorrendet. A rendezõk szövegesen adták meg a pontok helyét, pl. 3 km-en belül a legmagasabb pont, a legközelebbi forrás, a forrástól 360 fokra 940 m-re lévõ magaslat, stb. Valahol egész hosszú leírás adtak, pl. T-elágazásnál jobbra menni, majd az erdõbe beérve 50 m-re egy félig elszáradt fa. Ilyeneket kellett megtalálni.

A Hétvályús forrás felé indultunk el, rögtön egy eléggé meredek részen kellett lemenni, néhol a fák gyökereibe kapaszkodva. Nem volt messze a forrás, a lyukasztót is megtaláltuk. Rohadt jól néz ki a forrás, szép mohás a kifolyásának a környéke. Továbbmenve egy vadregényes vízmosást kereszteztünk. Elvileg jelzett turistaúton mentünk, de a sárga kör jelek eléggé meg voltak fogyatkozva. Elértük a sárga sávot, amin tovább távolodtunk a Vörös-kõtõl. Egy elágazásban kicsit tanakodtunk, hogy jó helyen vagyunk-e, de végül is nekivágtunk a kúpnak, aminek a tetején kellett lennie a második ellenõrzõ pontnak volt nekünk a jó, de késõbb kiderült rosszra tippeltünk.

Innen relatíve messze leledzett a következõ pár pont, egy jelzetlen úton kellett haladtunk több kilométert, hogy a gerincet, amin a Vörös-kõ is fekszik, megkerüljük. A valóságban sokkal több úttal találkoztunk az erdõben, mint ami a térképen szerepelt, de nem tévedtünk el. Nem is igazán lehetett, mert a mellettünk húzódó nagy gerincet kellett követni. Egy helyen kellett odafigyelni jobban, nehogy egy szakadék rossz oldalára kerüljünk, mert akkor elmentünk volna Kenyába, és sok idõt vesztettünk volna. Megtaláltuk a dózerutat, ami a Sasfészek vadászházhoz vezet, ahonnan elõször letértünk a tisztás felé, ahol a négyes pontot gondultunk, majd letértünk még egyszer, ahol ténylegesen volt a négyes pont. Ezt egy jellegfára tették a tisztás szélén. Az ötödik pontot innen nem messze találtuk meg, a vadászházon lévõ évszámot kellett felírni. Nem volt triviális a vadászház megközelítése, mert nem az út mellett van, át kellett menni egy kis erdõsávon, és az ösvényt sem lehetett észrevenni, ha nem figyel eléggé az ember.

Kilátás a Sasfészek vadászházból

Alulról lehetetlen megközelíteni, mert egy sziklaszirten épült, tényleg úgy, mint egy sasfészek. Rohadt jó a kilátás az alatta lévõ völgyre és a szomszédos erdõvel borított hegyekre. A hatodik pontot egy gerincen található sziklatömbre rakták, a háztól kb. kétszáz méterre, de addig eléggé fel kellett kapaszkodni. Mivel szabolának dolga volt a Keleti pályaudvaron három órakor, úgy döntöttünk, hogy a hetedik és a nyolcadik pontot kihagyjuk. Ezek egy-egy hegytetõre voltak rakva, az egyik ráadásul nagyon meredeknek ígérkezett, bár a hatosól nem esett messze. Csak ugye nem elég oda felmenni, le is kell onnan jönni.

Eme megfontolások után visszamentünk a dózerútra, majd a zöld jelzésen elindultunk vissza a kiindulási helyre, a Vörös-kõ irányába. Közben még útba ejtettük a kilences és a tizes pontot, amiket könnyedén megtaláltunk. Az egyik egy száradt fán, a másik pedig egy határkõn volt, és világosan le volt írva, hogy hol találjuk õket. Rövidesen beértünk a célba, ahol leadtuk a lapot, kaptunk narancslevet meg jelvényt és oklevelet a teljesítésért. Rögtön el is indultunk vissza a kocsihoz Leányfalura.