Csak ketten mentünk el erre a túrára. A juhi lesántult, szabola meg krichard elmentek Svédországba. Svédbe, amikor itt van vazzeg Becske alsó!
A megállóhelynek kicsit világvége hangulata van. Nem lennék meglepve, ha ezen a napon mi voltunk a megálló egyetlen használói. Húsz perc alatt sétáltunk be a faluba, ahol a Vadász Presszóban kaptunk pecsétet a Kéktúra füzetbe, majd elindultunk visszafelé. A falu határában tértünk le az aszfaltútról, és dózerúton haladtunk tovább. A jelek frissnek látszódtak, jól lehetett követni õket. Meg is lepõdtünk, hogy amikor átkeltünk a Galyán eltûntek a jelek. A térkép szerint jó helyen mentünk, de mint késõbb kiderült a valóságban a patak másik oldalán ment az útvonal. Amikor megtaláltuk õket, felmásztunk egy vadászlesre kajálni.
Az egykori Kisecset állomás mellett
keltünk át a síneken. Az állomásból semmi nem látszik, csak egy-két MÁV-os betondarab hever az úton. Dombon-völgyön át mentünk, néha akácos erdõben. Ez nem volt valami szép, pláne, hogy óriáspókok szõttek hálót keresztbe az úton, és ezt NAGYON nem szeretem. Kénytelen volt Natasa elõre menni, hogy ne mindig csak a hátamat lássa. Egy szép fenyõerdõben mentünk fel az emelkedõn a Cser-hát tetõig, majd szintben haladtunk, és csak Kétbodonynál ereszkedtünk le a völgyben lévõ faluba. Mindjárt egy kutyafalka fogadott bennünket, de szerencsére kerítés mögött voltak.
Kétbodonyban egy régi ház kerítésén van a ládikó, ami a pecsétet rejti. Dél volt már, kezdtünk éhesek lenni, de inkább a közeli Romhányban álltunk meg enni. Egy presszóban kértünk cégbélyegzõt, és a vasútállomáson pihentünk. Az állomás elhagyatott volt, csak jó két óra múlva jön a következõ vonat. Minden zárva, egy ládikában azért van kitéve kéktúrás fémbélyegzõ. Kajálás után a
földkupacban végzõdõ vágányon indultunk tovább.
A Romhányi-hegyet vettük célba. Megint kiábrándító akácerdõvel kezdõdött, aztán a végén egész normális erdõ kerekedett belõle. Aztán ahogy mentünk lefelé a hegy felsõpetényi oldalán ismét feltûntek
az akácok, de itt legalább nem volt annyi szúnyog. Innen már lehetett látni alattunk a
bányát, lejjebb a völgyben pedig Bánkot. Meredeken lejtett az ösvényünk, ami egy mobiltelefonos toronynál szélesebb földútra ért ki. Ezen mentünk tovább lefelé, majd a bányatelepnél átkeltünk a
bányavasúton és kiértünk a mûútra. Innen 1 km volt még a kocsma, ahol bélyegzõt kaptunk, és a buszig hátralévõ 1 órát itt töltöttük el.