Somló éjszakai

Az Út az ismeretlenbe címû kõszegi túra után hazafelé megálltam itt, miután krichardot feltettem egy Budapestre tartó vonatra. Itt találkoztam a többiekkel. Már 8-kor a rajtban voltam, így nem kellett helyet keresni az autónak. Mert, mint utóbb kiderült, igen népszerú ám ez a túra. Nem néztem utána, de talán nincs is más teljesítménytúra a Somlón.

Mialatt várakoztunk, elkezdtek módszeresen felzabálni a szúnyogok, de szerencsére csak ott volt belõlük sok, ahol ácsorogtunk, a túrán nem volt annyira zavaró a jelenlétük. Pontban kilenckor indultunk. A hegyet múüton közelítettük meg, majd szépen lassan elkezdtünk felfelé haladni rajta. Eleinte még csak a szõlõtõkék között, majd amikor elértük a meredekebb, sziklásabb részt, ott már erdõben, illetve cserjék között lépkedtünk felfelé. Közben felkelt a telihold, ez adott egy kis plusz fényt. Felérve a hegytetõre tulajdonképpen le is gyûrtük a szint legnagyobb részét, de meg is izzasztott rendesen. A kezemben vittem az itinert, az elkezdett olvadni. A csúcson megpróbálkoztam egy ládát megeresni, de nem sok kedvem volt hozzá, meg sem találtam. A mai nap nem volt túl sikeres gyorsítótárazós szempontból.

Azt hittem, hogy most a hegytetõn fogunk össze-vissza mászkálni, de ehelyett elég meredeken ereszkedtünk alá. Egyszercsak kinyílt a lombozat a fejünk felett, és egy a sötétben óriásinak túnõ várfal állt elõttünk. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora vár van itt. Azt hittem, hogy lesz egy-két fonnyadt rom, azt annyi. De egy egész kis komplett váracska került elõ a sötétbõl. Sajnos tájképet nem lehetett csinálni, így a várról sincs normális kép. Nappal is el kell ide jönni.

A Szt. Márton kápolna felé kicsit elkavartunk, de még idõben visszafordultunk, nem tettünk nagy kitérõt. A kápolna mellett a forrásnál kicseréltem a vizemet, így már hûvösebb innivalóm is volt. Egy zsíroskenyér és egy üdítõ, vagy somlói bor volt itt a menü.

Már csak egy pecsétet kellett megszerezni, de még csak most értünk el a túra feléhez. Tovább mentünk felfelé, majd északnak fordultunk, egyre csak távolodtunk a rajt/céltól. Tulajdonképpen elértük a hegy északi végét Somlószõlõsnél, ahol a buszmegállónál ismét délre fordultunk, és toronyiránt mentünk a cél felé. Még egy kicsit kellett emelkedni, és a hegyoldalban egy helyen még tanácstalanság is volt, hogy merre kell menni, de végül is megérkeztünk a célba. Még 4 óra sem kellett hozzá, hogy megcsináljuk a túrát.

Nem volt igazán megerõltetõ a 15 km, és elég sok idõt adtak rá, hogy szépen, lassan is meg lehessen csinálni. Sok volt a látnivaló a sötétség ellenére is: három forrás, kilátó, várrom, sõt még vasútállomás is. Ja, és a végén ne feledkezzünk meg a somlóiról sem, amit a rendezõk adtak a túra résztvevõinek. Már csak a sírás hiányzott a diszkotéka elõtt.

Tanulság: Ha valaki fejlámpával a fején akar pisálni, kapcsolja ki, vagy nézzen másik irányba!