Elõzõ oldal 
Következõ oldal 
Éjszaka sok esõ esett. Jó sok és a kvikkjokki elõrejelzés alapján ma egész nap esni fog. Kérdés, hogy lemenjünk-e a tó partján található, hasonló kunyhóhoz, vagy maradjunk itt a seggünkön? A legnagyobb kérdés az, hogy van-e ott hely? Mert ha nincs akkor sátrazni kell az esõben és ahhoz nemigen van kedvünk. A menet mellett szól viszont, hogy elõrébb lennénk, itt azonban biztos helyünk van, tudunk tüzelni. Odakint nincs hideg, a lehelletünk nem látszik. Azonban ködben van minden, a látástávolság kevesebb, mint 50 méter és emellett fúj a szél. Megreggelizünk, aztán várjuk, hogy teljen a nap. Kártyázunk, stb. Lassan telnek a percek, az órák. A kunyhó teljesen össze van firkálva, mindenféle feliratok díszítik a kunyhó ajtaját és falait. De úgy látszik ez nem számít itt rongálásnak, mert az ajtó a vendégkönyv, ahogy a felirat mutatja:). Nosza rajta mi is bevésünk valamit ebbe a fura könyvbe. Tovább böngészve vesszük észre, hogy a társaság két tagja már járt itt, hiszen ékes magyarsággal hírdetik, hogy erre barangoltak:)). A Rittak kunyhó belseje
Holnap reggel mindenképp tovább megyünk. A nap nagyon unalmasan telik, bent vagyunk végig a házban, egyikünknek sincs kedve kimenni a ködös, nyálkás erdõbe. Megnézzük a busz, illetve vonatmenetrendet is, hogyan és hol lehetne elérni a vonatot. Tervezgetjük, hogyan tovább, a célunk jelenleg a Ritsem-Vakkotavare-Sourva-Kebnats-Gallivare mûút. A buszmenetrendben nem találjuk meg a Ritsem-Gallivare busz közlekedési rendjét, Kártyázunk, fogy az otthonról hozott Unicum. Megnézzük a kajáskészletet és úgy néz ki egy zacskó otthon maradt, szerencsére nem sok poros leves volt benne, de így valószínûleg kevés lesz a kajánk Estére feloszlik a köd, látszik a Tjaktjajaure.
Elõzõ oldal 
Következõ oldal 
|