Kungsleden Kvikkjokk - Abisko

Nem aludtam túl jól. Éjjel és reggel is esik a változatosság kedvéért, de szerencsére eláll elég hamar, csak szél fúj. Koránfent vagyunk, a német fiatalokkal 9-re beszéltük meg az indulást. Reggel ugrik csak be egy fontos kérdés: az oké, hogy itt vankét csónak, de vajon négyen csomagokkal együtt beférünk-e? Nem mindegy, nagyon nem mindegy! Lemegyünk a vízhez ésmegnézzük a csónakokat. Nem olyan szuperek, mint amilyenekkel az elõzõ tónál találkoztunk, de nincs velük különösebb gond. Sokkal nagyobbprobléma az, hogy az egyik 300 kg-ra a másik pedig csak 220kg-ra van hitelesítve. Egy gyors számolás: négy, átlagosan 70kg-osember plusz 4x15 kg csomag, az összesen 340 kg! Hát ez már a határ felett van rendesen. A nagyobbik csónakra szavazunk a kricharddal.Igaz ugyan, hogy ez a rosszabbik állapotban lévõ ( az evezõcsapok eléggé meg vannak rongálódva ) de inkább ez, mint a kicsiamelyikkel minden rendben van. Megpróbálom átszerelni az evezõ csapokat, de sajnos nem sikerül.

Lassan eljön a 9 óra, indulásra készen állunk, már rég leszedtük a sátrat, de nem akarjuk sietetteni a társainkat. Aztáninduláskor derül ki, hogy õk a kisebbik! csónakkal akarnak menni. Nem vitatkozunk velük, nagy nehezen vízre szállunk.Alig férünk el a kis csónakban. A német srácok vállalják, hogy eveznek,így mi bekuporodunk a csónak farába, hátunkon acsomagjainkkal. A szél felerõsödik, egyre jobban hullámzik a tó. Mi tagadás nem éreztem magam hatalmas biztonságban.Ráadásul négy kilométerrõl volt szó. De végül minden szerencsésen végzõdik, két órás evezés után átérünk a túlsó partra.

Itt szintén van a svéd turistatársaságnak egy tourist hutja, a Sitojaurestugorna nevezetû.Kikötünk, összeszedelõdzködünk és együtt indulunk tovább. A német srácok elvileg csak a Saltoluokta turistaállomásig mennek, de addigmég meg akartak aludni útközben egy házikóban a terveik szerint. A mi célunk is a turistaállomás, de mi még male akarunk oda érni. De így is egyfelé tartunk, ezért evidens hogy együtt megyünk tovább.

Szerencsére az esõ nem esik. Azt a házikót, ahol a németek meg akartak szállni, 10 km-re saccoljuk. Hamar kiérünk afák közül. Csak 770 méterre emelkedünk fel, nem olyan hatalmas szintkülönbség ugyan, de kb 4 km-en keresztül kaptatunkfelfelé. Krichard folyamatosan beszélget a srácokkal, én pedig kussban ballagok mögöttük. Néha fényképezem is párat azért.Kelet felõl egyre nagyobb kék foltok tarkítják az eget, reméljük, hogy talán a nap is ki fog sütni végre. Olyan igazán.Kopár,zord, kies de szép tájon járunk. Ezerpárszáz méteres csúcsok között haladunk, nem nyúlnak az égbe, de ahhozeléggé magasra nõttek, hogy az alacsonyan szálló felhõket összekuszálják. Hátunk mögött látszik a tó, ahonnan jövünk.



Hosszan menetelünk a kopár vidéken. Keresztezünk pár mélyebb U alakú völgyet, amelyekben régebben valószínûleg gleccserekpréselõdtek lefelé. Az idõ kitisztul, a szél, amint felérünk az É-D irányú nyitott völgybe, megerõsödik és folyamatosanszembe fúj.Nemsokára elérjük a házikót. Hasonlít a többihez, nem túl nagy, benne vaskályha, asztal és körbe pad. Aránylagúj lehet, nincsen nagyon összefirkálva. Nem messze tõle egy wc és egy szemetesépület található. A nap kisütött pár perce és aházban nagyon kellemes az idõ. Jól esik egy kis szélvédett hely. Eszünk, iszünk, megesszük a napi csokiadagunkat. Nem akarunksokáig itt maradni, szeretnénk leérni Saltoluoktába minél hamarabb.

A németek végül úgy döntenek velünk jönnek tovább és nem maradnak itt. 15 órakor indulunk tovább a turistaállomás felé.Elvileg 9 km-re van, de ki tudja? Találtunk már pár ellentmondó táblát. A nap továbbra is süt, de pont velünk szembe a szürke átláthatatlan esõfüggöny nem sok jót ígér. Ráadásul pont arról fúj a szél. Hatalmas gleccservölgy mellett haladunk, a völgy már a hut elõttelkezdõdött és itt szélesedett ki. A szemközti hegyek, amelyek már a következõ tó túlpartján magasodnak, egyre közelebbinektûnnek. Északnyugat felé a Lulep Gierkav - micsoda nevek - hegy magányos, szürke sziklatömbje takarja el a láthatárt. AKungsleden egyenesen halad a völgyben tovább, majd újra ereszkedni kezdünk. Saltoloukta 370 méter magasan fekszik és jelenleg700 méteren gyalogolunk. A különbséget, ahogy ezen a tájon már megszokhattuk, elég rövid távon küzdjük le.

A napi húszvalahány kilométer megtétele után érkezünk meg a Saltoluokta turistaállomáshoz. Ez hasonló, mint a kvikkjokki,kisebb hotel, bolttal, szobákkal, zuhanyzókkal. Az egész komplexum legalább 10 házból áll. Ez az állomás a Kungsleden egyikszakaszának végpontja. A következõ - abiskói szakasz - a tó túlpartján, és feljebb kb 20 km-rel indul. A túloldalon van egy mûút, aholkiderül busz jár és ez a busz fog minket elvinni a kiinduló pontra, Vakkotavareba. Kiderül, hogy ezen a tavonnincs evezõs megoldás, itt mindenképpen fizetnünk kell majd, de szerencsére csak fejenként 100 koronát. Nem baj, ez van, ennyimég belefér a költségvetésünkbe. A hajó és a busz csatlakozás tökéletes, bevárják egymást. Így emiatt nem kell aggódnunk. Most már mindenképpen Abiskóig megyünk.Na meg amúgy sem tudunk mást csinálni:) A boltban vásárolunk kenyeret, tubusossonkakrémet, két tábla csokit. Keresünk egy szimpatikus kempinghelyet. A komplexum területén több sátrazóhely is van és szerencsénkrecsak akkor kell fizetni a táborozásért, ha használni szeretnénk a zuhanyzót, a konyhát és a wc-t. Lemondunk errõl és ígyegy koronánk se bánta.

Lassan sötétedni kezd. Gyorsan felverjük a sátrat és tüzet rakunk. Minden vizes a környéken esélyünk sincs,hogy normális tüzet rakjunk. Csak a nyírfa kérge ég. Megcsapoljuk a környék összes nyírfáját. Sajna a legjobban azoka kéregdarabok válnak le a fákról, amiket vastagon borít a zúzmó, de ez egyáltalán nem gyullad meg. Végül azért csak sikerülösszeszednünk egy halom kérget, amivel el tudjuk készíteni a levesünket. A környéken találunk egy jurtát, aminek nemigentudjuk a funkcióját, de minket az érdekel elsõsorban, hogy odabent egy zsáknyi száraz fa hever szanaszét. Elhozunk páratés így már sokkal könnyebb megcsinálni a második fogást, ami a változatosság kedvéért zacskós tészta spagettivel:)

Nagyon rácsesztünk a gázpalackkal. A boltban lehet ugyan kapni palackokat - Primus márkát- de ami nekünk kellett volna- Campingas C206 -annak nyomát sem látjuk.

Nagyon vágyom haza. Talán azért mert célérzésem van, beértünk egy kisebb "központba" ami végállomásnak is tekinthetõ lett volna.De nekünk még hátravan hét nap. Ma végre mutatott valami magából a táj, nem esett az esõ - csak reggel - és sütött is a nap.