Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Schneeberg
(2010-06-12)
Beáék keresztülgyalogoltak a Schneeberg-en.
Mostanában
Adrspasske skály
(2024. október 12.)
Csehországi túra a kõvé vált óriások között
Lucní hora
(2024. október 12.)
Tavaszi - nyomokban téli - kirándulás az Óriás-hegységben
Elba-forrás
(2024. október 12.)
Megpróbáltuk felkutatni az Elba forrását a hó alatt, de ratrakkal kellett volna jönnünk
Dendeocse mászás
(2024. október 11.)
Újra a dendeocsén, de most már fel is mentünk a tetejére
Boncsos-tetõ
(2024. október 10.)
Nyári körtúra a Balaton-felvidéken a Boncsos-tetõ körül
Oberrothorn
(2024. október 10.)
Matterhorn-bámulós túra a Valais-i Alpokban
AK: Kismarja-Berettyóújfalu
(2024. október 10.)
Ide se jövök többet!
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra

Kungsleden Kvikkjokk - Abisko

Hosszútávú túra
A leírást készítette: szabola
magyar english 
Idõpont: 2006. szeptember 2.
Indulás: 2006.09.02 - Kvikkjokk
Érkezés: 2006.09.11 - Abisko
Résztvevõk: krichard, szabola
Túraparaméterek
A túra hossza180 km
Szintkülönbség1100 m
ÚtvonalKvikkjokk -> Laitaure -> Sitojaure -> Saltoluokta -> Vakkotavare -> Teusejaure -> Kaitumjaure -> Tjaktjapass -> Alesjaure -> Abiksojaure -> Abisko
HelyszínLappföld
Legmagasabb tengerszint feletti magasságTjaktjapass - 1150 méter

Röviden:unalmas és szar nap.Bõvebben: az esõ a változatosság kedvéért egész éjszaka esett. Reggel elég késõn, negyed 8-kor:) kelünk.Elsõ a reggeli: megeszünk pár kenyeret a krémmel. Nem a legbõségesebb reggeli, de ennyi jut. A hajó, ami átvisz minketa túloldalra csak déli 12-kor indul,így teljes délelõtt kényszerû tétlenségre vagyunk ítélve. Még asátorban makaóztunk egy kicsit, majd lassan összepakolunk, leszedjük a sátrat. Vizesen. Még bõven marad idõnk, ezértkörbejárjuk a komplexumot.

Saltoluokta
Saltoluokta
Nagyon jó kis kirándulóhely. Fõleg azoknak akik ki tudják fizetni a szobákat, de nyáron sátrazni is kellemes lehet itt.Szelektív hulladékgyûjtés, csatornafedelek. Sokfelé lehet innen kirándulni, nemcsak a Kungsleden az egyetlen turistaúterrefelé. Eddig egyetlen, a térképen fekete háromszöggel jelölt, házikót nem sikerült megtalálnunk, az elsõ napon talált,tönkrementen kívül. Kíváncsi voltam már egy ilyenre. Hát találunk is egyet, bár nem tudom, hogy ebbe vajon simáneltölthettünk volna egy éjszakát. A kunyhónak egy aprócska ablaka van, a házikó kupolaszerû alakját teljesen fûborítja. Benyitunk, belül csupasz földpadló, a helyiség közepén pedig egy tûzrakóhely árválkodik.

Saltoluokta
Megnézzük az idõjárás-elõrejelzést, amely a recepció melletti falon van kiakasztva. Hát nem ígér túl sok jót.Szerencsére nem sok esõt helyez kilátásba, de a napocska piktogram eléggé ritkásan jelenik meg a négynapos idõszakraszóló elõrejelzésen. Lemérjük a helyi mérlegen mennyit is nyomnak a hátizsákjaink, nagyjából ugyanannyi mind a kettõ, verik a 20 kg-t:) Végre eljön a dél, lemegyünk a hajóhoz. Egy aprócska vízibusz-szerûség vár minket.A kb. 50 személyeshajó pontosan délben indul. Nagyon hamar átvágunk a tavon. A felhõk eléggé alacsonyan lengedeznek, így a tavat övezõhegyekbõl nem sokat látunk. Alig érünk partra már jön is a busz, amely nemsokára indul is tovább Vakkotavare, illetvea mûút végén található Ritsem irányába.

A buszok minden komforttalfelszerelt jármûvek, kárpítozott, kényelmes ülések, biztonsági öv, ülésenként szabályozható levegõ illetve aprócska olvasólámpa,sõt két lapmonitor van felszerelve a buszba. Vajon Magyarországon meddig lennének épségben az ilyen buszok?A buszok itt nemcsak a személyszállítást végzik, hanem komoly árufuvarozást is folytatnak. Az áruknak a busz hátsórészében van elkerítve egy nagyobb raktér. A mi buszunk is kipakol itt a hajóállomáson valamit. De nem sokat idõzünk,hamar indulunk tovább. Fejenként az útiköltség 35 svéd korona.

Vakkotavare,tourist_hut
Patak
Elhaladunk Sourva mellett, amely a gátjáról híres. Egy szélturbinát is felfedezünk a gát mellett. Az idõ szürke, mindenüttköd,és felhõ. Nemsokára megérkezünk és le is szállunk. Kiderül ,hogy Vakkotavare egyetlen házból áll, ami tulajdonképpenegy tourist hut. Egy 65 éves néni jön elénk - valószínûleg a ház gondnoka - és érdeklõdik, hogy tovább akarunk-e menni,vagy megszállunk? Mikor mondjuk, hogy megyünk tovább felhívja a figyelmünket, hogy csak az elsõ pár kilométer leszmeredek utána már minden ok. Most már kezdjük elhinni, hogy minden svéd tud angolul.

Patak
Patak
Két kilométeres hosszú kemény emelkedõvel kezdünk.Majdnem 350 méteres szintkülönbséget küzdünk le, végig egy bõvízû, vízesésekkel tarkított patak mellett haladunk. Többször meg kell állnunk, mert a kaptató eléggé fárasztó. De végrefelérünk 750 méterre és a kemény szakasznak vége szakad. Ez azonban nem jelenti, azt, hogy az emelkedõnek is vége.Elvégre 950 méterre kell majd felkapaszkodnunk, szerencsére azt már enyhébb terepen. A probléma azonban az, hogylassan belekerülünk a felhõbe. Ködszitálás fogad, a látástávolság 100-200 méter. A tájból semmit nem látunk, mindenüttvíz,köd,szürkeség. Néha látunk pár rénszarvast, de ez minden.

Nagyon lassan telnek a kilométerek, az emelkedõ hosszabb, mint gondoltuk. A köves, fátlan terepen ugyanúgy jelölik az utat,mint ahogy az alpesi területeken: nagyobb kõrakások jelzik a követendõ irányt. Minden egyes ilyen két kõrakásból állókapu után feltûnik egy másik a szürkeségben, ami egy picit még mindig magasabban van, mint az elõbbi. És ez így megyhosszú-hosszú perceken, órákon keresztül. Nem ebédeltünk, ezért hat kilométerrel az indulás után, egy kõrakáson pihenünk megés esszük meg a kenyérbõl, sonkakrémbõl és az elmaradhatatlan csokiból álló ebédünket. Nem idõzünk sokat, nincs is hozzátúl nagy kedvünk, hanem indulunk tovább.

Az egyik pataknál kerülnünk is kell, mert a korábbi napok esõzései miatt kissé megáradt. Több száz métert megyünkfolyásiránnyal szemben mire végre találunk egy helyet, ahol kõrõl kõre lépkedve át tudunk kelni a vízen. Tovább követjükaz alattomosan emelkedõ terepet. De aztán csak felérünk a tetejére és lassan megindulunk lefelé. Mindenütt folyik a víz,szinte végig vízben tocsogunk. A térképen besaccolt távolság egyre jobban nõ. Mi 12 km-t lõttünk be, de kiderül, hogy eza becslés eléggé alatta marad a valódi távolságnak.

Mindenütt víz!
Híd
A lejtõ végre egy kicsit visszaadja az erõnket. Az idõ nem javul, továbbra is ködben menetelünk, beborít minket a nyálkásszürke felhõ. Egy nagyobb gleccservölgyön kell átkelnünk, a híd miatt azonban kerülnünk kell. A hídtól újra emelkedünk egykicsit, erre végképp alig van energiánk. Nagyon ki vagyunk, és fogalmunk sincs mitõl, hiszen alig jöttünk 10 km-t. Aztánarra a következtetésre jutunk, hogy valószínûleg a reggeli tétlenség, a kezdõ meredek emelkedõ illetve a mocskos idõjárásegyüttese okozhatja ezt a fásult kimerültséget. Aztán, mikor már nem hinnénk, hogy ilyen is lesz, intenzívebben ereszkednikezdünk. Visszatérünk a fák közé, és erre elered az a rohadt, szemét esõ. Egész nap szitált a köd, eléggé vizes volt mármindenünk és erre az a mocsok esni kezd. Nem zuhog, nem, olyan szép lassan esik, amitõl pár perc alatt minden bokor és favizes lesz, a ruha átázik, az arcodon folyik víz...A szemét mocsok!

Végtelennek tûnõ idõ után érjük el a kunyhót. Üres. Legalább ennyi jó történik velünk. A végsõ távolság a GPS szerint14.4 km, de a tábla, amit találunk 16 km-re jelöli Vakkotavaret. Jobban körülnézve megállapítjukhogy fa nem sok van a kunyhóban, ami felhasználható lenne. Áldjuk az eszünket, hogy reggel még Saltoluoktától, a jurtábólhoztunk három száraz fadarabot. Ezek segítségével csak meg tudjuk csinálni a levest és a másodikat. Nagyon rácsesztünk arraa gázpalackra! A kályhában könnyû tüzet csiholni, nemsokára már lobog a tûz. Levesszük a vizes cuccainkat és most márnem érdekes hogy odakint esik. Nem kell sátrazni! Hamar bemelegszik a kis helyiség és elég a fánk arra, hogy megcsináljuka két fogást.

A kunyhó a Kungsleden vonalán található utolsó tó, a Teusejaure partján fekszik. Szerencsére a tó nem széles, maximummásfél kilométer. Csak egy csónakot találunk, ami azt jelenti, hogy reggel háromszor kell majd evezni, de nem gond: a tókeskeny, csak megoldjuk.

Idegesít, hogy fogom megszárítani a nadrágomat? A többi cucc nem érdekel, mert mindenbõl van pót és száraz, csak nadrágból nincs.Aztán mintha vasalót használnék, a nadrág vizes részeit nekinyomom a tûzforró kályha oldalának. Beválik. Mielõtt a kevésfától kihûlne a vas, sikerül szinte teljesen megszárítanom a gatyám.A kezem megússza a megsülést:) A sátrat ki kellene teregetnimert reggel csuromvizesen raktuk el, nem lenne jó ha bepenészedne. Kibontom és kicsit szétterítem, de nem tudjukteljesen megszárítani, mert nincs annyi fa.

Elhatározzuk, hogy holnap a túlparton lévõ tourist hutból megpróbálunk pár száraz fát szerezni, hogy a legközelebbihelyen ahol megállunk mindenképpen tudjunk tüzet gyújtani. Elvileg holnap két ilyen tourist hut-ot érintünk, az egyiknélcsak tudunk fát szerezni. Fa nélkül igencsak gondban leszünk.

Aztán lassan besötétedik és mi is lefekszünk. Szerencsére meleg van, és jobb a kedvünk, mint délután. Sehol semmiszáraz dolog, szinte minden vizes.