Elõzõ oldal 
Következõ oldal 
Röviden:unalmas és szar nap.Bõvebben: az esõ a változatosság kedvéért egész éjszaka esett. Reggel elég késõn, negyed 8-kor:) kelünk.Elsõ a reggeli: megeszünk pár kenyeret a krémmel. Nem a legbõségesebb reggeli, de ennyi jut. A hajó, ami átvisz minketa túloldalra csak déli 12-kor indul,így teljes délelõtt kényszerû tétlenségre vagyunk ítélve. Még asátorban makaóztunk egy kicsit, majd lassan összepakolunk, leszedjük a sátrat. Vizesen. Még bõven marad idõnk, ezértkörbejárjuk a komplexumot. A buszok minden komforttalfelszerelt jármûvek, kárpítozott, kényelmes ülések, biztonsági öv, ülésenként szabályozható levegõ illetve aprócska olvasólámpa,sõt két lapmonitor van felszerelve a buszba. Vajon Magyarországon meddig lennének épségben az ilyen buszok?A buszok itt nemcsak a személyszállítást végzik, hanem komoly árufuvarozást is folytatnak. Az áruknak a busz hátsórészében van elkerítve egy nagyobb raktér. A mi buszunk is kipakol itt a hajóállomáson valamit. De nem sokat idõzünk,hamar indulunk tovább. Fejenként az útiköltség 35 svéd korona. Nagyon lassan telnek a kilométerek, az emelkedõ hosszabb, mint gondoltuk. A köves, fátlan terepen ugyanúgy jelölik az utat,mint ahogy az alpesi területeken: nagyobb kõrakások jelzik a követendõ irányt. Minden egyes ilyen két kõrakásból állókapu után feltûnik egy másik a szürkeségben, ami egy picit még mindig magasabban van, mint az elõbbi. És ez így megyhosszú-hosszú perceken, órákon keresztül. Nem ebédeltünk, ezért hat kilométerrel az indulás után, egy kõrakáson pihenünk megés esszük meg a kenyérbõl, sonkakrémbõl és az elmaradhatatlan csokiból álló ebédünket. Nem idõzünk sokat, nincs is hozzátúl nagy kedvünk, hanem indulunk tovább. Az egyik pataknál kerülnünk is kell, mert a korábbi napok esõzései miatt kissé megáradt. Több száz métert megyünkfolyásiránnyal szemben mire végre találunk egy helyet, ahol kõrõl kõre lépkedve át tudunk kelni a vízen. Tovább követjükaz alattomosan emelkedõ terepet. De aztán csak felérünk a tetejére és lassan megindulunk lefelé. Mindenütt folyik a víz,szinte végig vízben tocsogunk. A térképen besaccolt távolság egyre jobban nõ. Mi 12 km-t lõttünk be, de kiderül, hogy eza becslés eléggé alatta marad a valódi távolságnak. Végtelennek tûnõ idõ után érjük el a kunyhót. Üres. Legalább ennyi jó történik velünk. A végsõ távolság a GPS szerint14.4 km, de a tábla, amit találunk 16 km-re jelöli Vakkotavaret. Jobban körülnézve megállapítjukhogy fa nem sok van a kunyhóban, ami felhasználható lenne. Áldjuk az eszünket, hogy reggel még Saltoluoktától, a jurtábólhoztunk három száraz fadarabot. Ezek segítségével csak meg tudjuk csinálni a levest és a másodikat. Nagyon rácsesztünk arraa gázpalackra! A kályhában könnyû tüzet csiholni, nemsokára már lobog a tûz. Levesszük a vizes cuccainkat és most márnem érdekes hogy odakint esik. Nem kell sátrazni! Hamar bemelegszik a kis helyiség és elég a fánk arra, hogy megcsináljuka két fogást. A kunyhó a Kungsleden vonalán található utolsó tó, a Teusejaure partján fekszik. Szerencsére a tó nem széles, maximummásfél kilométer. Csak egy csónakot találunk, ami azt jelenti, hogy reggel háromszor kell majd evezni, de nem gond: a tókeskeny, csak megoldjuk. Idegesít, hogy fogom megszárítani a nadrágomat? A többi cucc nem érdekel, mert mindenbõl van pót és száraz, csak nadrágból nincs.Aztán mintha vasalót használnék, a nadrág vizes részeit nekinyomom a tûzforró kályha oldalának. Beválik. Mielõtt a kevésfától kihûlne a vas, sikerül szinte teljesen megszárítanom a gatyám.A kezem megússza a megsülést:) A sátrat ki kellene teregetnimert reggel csuromvizesen raktuk el, nem lenne jó ha bepenészedne. Kibontom és kicsit szétterítem, de nem tudjukteljesen megszárítani, mert nincs annyi fa. Elhatározzuk, hogy holnap a túlparton lévõ tourist hutból megpróbálunk pár száraz fát szerezni, hogy a legközelebbihelyen ahol megállunk mindenképpen tudjunk tüzet gyújtani. Elvileg holnap két ilyen tourist hut-ot érintünk, az egyiknélcsak tudunk fát szerezni. Fa nélkül igencsak gondban leszünk. Aztán lassan besötétedik és mi is lefekszünk. Szerencsére meleg van, és jobb a kedvünk, mint délután. Sehol semmiszáraz dolog, szinte minden vizes.
Elõzõ oldal 
Következõ oldal 
|