Bükk Fennsík 25

Idén nem a Szurdok túrát választottuk, hanem inkább a Bükkbe mentünk a Bükk Fennsík túrára. Elõször a hosszabb, 50-es távon akartunk indulni, de végül inkább úgy döntöttünk, hogy a 25-ösre nevezünk és utána még megkeresünk pár forrást a Bükk Forrásai túramozgalom keretében. Igy legalább nem 5-kor, hanem negyed hétkor is elég volt indulni. Mióta létezik az EMDT, azóta nem buktunk akkorát túrán, mint 2005-ben a Bükk Fennsík 50-es távján. Majdnem két órát késtünk akkor és talán máig sem derült ki, hogy mi is volt annak az oka. Most nem akartuk ezt megismételni, de a 25-ös távon ez lehetetlen is lett volna.

Az indulás a LÁÉV kiasvasút Lillafüredi megállójában volt, ott ahonnan a Bükki Források túra is indult. 8 körül értünk oda, neveztünk és egybõl indultunk is. 3 éve a túra a Hámori tó partján indult, majd a piros sávon emelkedtünk fel a fennsíkra. Most nem arra mentünk, hanem az egri mûút mellett gyalogoltunk fel a sárga sávig és azon a turistaúton haladva kaptattunk fel a fennsíkra. Útközben persze találtunk is egy forrást (Vesszõs forrás), amit jól meg is mértünk:) . A kaptató nem volt hosszú, de azért jól esett a pihenõ.

Az idõ tökéletes volt, a nap sütött, csak pár felhõ tarkította az eget. A GPS-t elkértem ugyan a feherbtõl, de már ott elcsesztem, hogy csak itt a forrásnál kapcsoltam be. De minek? Ahogy a források túrán, úgy itt is az volt a legnagyobb gond, hogy nem látott elég holdat, így elég gyakran ment el a jel. Miután mért(em)tünk, tovább kaptattunk felfelé, és elég hamar fel is értünk egy kisebb tisztásra. Tovább haladtunk nyugati irányba, rátértünk a piros keresztre, majjd a piros sávra és azon mentünk egészen az elsõ ellenõrzõpontig, a Jávor kútig. Megálltam párszor fényképezni, le is hagytak minket páran, de végülis annyira nem volt érdekes: a 6.5 órás szintidõbe bele fogunk férni simán. Maximum azért kellett sietni, hogy a túra utáni második túrára legyen elég idõnk.

Innen szintben haladtunk, kisebb tisztásokkal tarkított erdõben, néhol hatalmas bükkfák között. Jávorkútnál pecsételtünk, vizet vettünk, de a vízhozam mérés elmaradt. Most két túra után talán kijelenthetem, hogy itt nem lehet fél literes mérõedénnyel vízhozamot mérni, mivel a források eléggé bõvizûek, azaz ahogy feherb írta a Bükki Források túra beszámolójában:"folyik ki belõlük a víz, mint az állat". Azért a többi paramétert megmértük. Az idági tartó majdnem kilenc kilométert több, mint két óra alatt tettük meg, de egyáltalán nem voltunk elkésve. Mint utóbb kiderült a túra szintkülönbségét már a túra elején, a sárga sávos szakaszon le is tudtuk szinte teljesen, ezért szinte semmi emelkedõvel nem találkoztunk a késõbbiekben.

A túrán összesen két ellenõrzõpont volt: a Jávorkút illetve a Szarvaskút. Ez utóbbira indultunk tovább. Na jó, itt volt egy kisebb emelkedõ, de korántsem vészes. Kiértünk a Kecskeláb rétre. Nos ezért a látványért érdemes a Bükkbe jönni többek között:) Szuper, dimbes dombos, fenyõerdõkkel szegélyezett hosszú réten haladtunk keresztül, ahol több víznyelõ mellett is lehaladtunk. A juhiék elõrementek, én pedig fotóztam pár növénykét. Fenyõerdõbe értünk a rét végén, majd ismét rét, és újra erdõ. Ezeken a kisebb-nagyobb réteken majdnem a vállunkig ért néhol a fû, féltem is , hogy kullancsosak leszünk, mint a birka a legelõn. De érdekes módon, szinte nem is találtunk magunkon. Ezért jó késõn indulni a túrákon : az elõtted járók mint porszívók, letakarítják a terepet a kullancsoktól.:)

Nemsokára elértük a Szarvas-kúti pontot, ahol ettünk zsíros- lekváros kenyeret, majd mentünk is tovább. A Szarvas kútnál nem volt mit mérni, úgyhogy ezzel sem ment az idõ. Most már csak Hollóstetõre kellett bemenni és onnan vissza a piros sávon a start-célba. Hollóstetõnél megálltunk egy kis idõre, míg krichard elintézett pár telefont. Kemény csávó, még ilyenkor is dolgozik: távirányításban kapcsoltatott ki egy rootert, majd kapcsoltatott vissza. Leértünk az egri mûútra, elmentünk a Szinva forrás (nem folyt), Bársonyos forrás mellett. Megpróbáltunk végig a piroson menni, de úgy elkavart ez egyik helyen, hogy nem tudtuk merre vezet tovább. Végül juhi megtalálta, de mi a kricharddal már nem mentünk vissza, tovább mentünk a mûúton. Kb.10 perccel értünk be haramabb mint a juhi.

A célban átvettük a kitûzõt, az emléklapot és gratulációt. Jó túra volt, igazán megérdemelné, hogy többen is elinduljanak rajta. És ráadásul a Bükk fantastic!:) Csak kár, hogy egyre drágábbak az ilyen túrák nekünk, mármint nem a nevezési díj hanem a lejutás, közlekedés. Egy piros büntetési cédulával ültünk be a kocsiba - tilos parkolásért -, majd továbbmentünk Szentlélekre.

Egy parkolóban álltunk meg és onnan indultunk tovább, a Jubileumi forrás irányába. Minden tájegységben, hegységben egy picit máshogy néznek ki az útjelzô táblák, itt a Bükkben pl. ilyen táblák vannak .Egy kicsit kavart(am)unk a jelzésekkel, de végül megtaláltuk a helyes utat. Eleinte mûúton haladtunk, majd megtaláltuk egy régi - ahogy a mellékelt tábla is mutatja - pálos kolostor romjait az erdõben. Onnan ereszkedni kezdtünk. Én persze ezt nem láttam a térképen - a Hol a következõn ? tuti eltévednék - hogy ilyen sokat fogunk lefelé menni. Lementünk a Farkas-nyak völgybe, megtaláltuk a Jubileumi forrást, amely folyt mint állat. Mértünk, majd tovább. Nem akartunk nagyon késõn hazaérni és már fél négy volt, úgyhogy megnyomtuk. Végigmentünk a völgyben a patak mellett, az esõvíz által átformált turistaúton és mikor leértünk a völgy aljába a Száraz völgyön indultunk felfelé, ami nem is volt annyira száraz.

A Meteor forrás volt a következõ. Ehhez egy kis, kb 600 m-es kitérõt kellett tenni. A forrás egy aprócska tisztás közvetlen közelében található. Természetesen ez is folyt, mint az állat:) úgyhogy a vízhozam mérés elmaradt itt is. Visszatértünk a sárga + -ra, majd egy árnyas völgyben emelkedtünk egészen egy mûútig, Innen ismét egy kb 1 km-es kitérõt tettünk a Gyula forráshoz, amely úgy nézett ki, mint egy kis vízmû, ahogy a mellékelt képen is látszik. Itt sem mértünk vízhozamot, csak a többit. Siettünk. Innen a kocsi még vagy 4 km-re lehetett. Visszatértünk a mûútra és azon mentünk tovább. A Krichard egészen felélénkült: felajánlotta hogy elõremegy és visszajön értünk kocsival a Bánkúti elágazáshoz.Rendben, nem ellenkeztünk. Eléggé kivoltam, fõleg itt a végén, nemigen ettem, de emellett meg is nyomtuk az emelkedõkön is. Szóval elfáradtam. És juhinak is fájt a lába. A krichardnak nem: a mûúton a lefutotta a kocsiig lévõ két kilométert.

A tervezett negyedik forrás - Lajos - ki is maradt. De azt majd legközelebb.