Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Ébredõ természet vetélkedôs gyalogtúra
(2010-03-27)
Egy érdekes, vetélkedôs teljesítménytúra a Mátraalján.
Mostanában
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra
Lorenz-hágó
(2024. január 30.)
Átkelés a Lorenz-hágón a Magas-Tátra szlovák oldalán
Morskie Oko
(2024. január 30.)
Körtúra a Lengyel-Tátrában az Öt tó-völgyében és a Morskie Okonál
Hochschwab
(2024. január 30.)
A Hochschwab hófehér dolomitsziklái
Vereda da Ponta de Sao Laurenco
(2023. október 5.)
Madeira II - Vereda da Ponta de Sao Laurenco
Levada das 25 Fontes
(2023. október 4.)
Madeira IV - Levada das 25 Fontes
Pico Ruivo
(2023. október 4.)
Madeira V - A Kõris-hegyrõl a Kékesre
AK: Körösladány-Dévaványa
(2023. október 3.)
Rövid, de annál unalmasabb kéktúra az Alföldön

Szurdok 40

Teljesítménytúra
A leírást készítette: szabola
Idõpont: 2007. július 1.
Indulás: 8.30. - Dobogókõ
Érkezés: 19.35. - Pomáz
Résztvevõk: krichard, szabola
Máskor is voltunk már ezen a túrán 2006  2010  2013 
Túraparaméterek
A túra hossza45 km
Szintkülönbség1840 m
ÚtvonalDobogókõ - Lukács-árok - Rám-szakadék - Thirring sziklák - Dobogókõ - Zsivány-sziklák - Joci-forrás - Vaskapu szurdok - Vaskapu sziklák - Klastrom kút - pilisszentkereszti szurdok - Szent-kút - Tölgyikrek - Salabasina-kút - Kiskovácsi - Holdvilág-árok - Csikóvári nyereg - Nagy Csikóvár - Janda Vilmos kulcsosház - Pomáz
HelyszínVisegrádi-hegység
Legmagasabb tengerszint feletti magasságDobogókõ - 699 méter
Idõjárás
Napütéses derült idõ. Idõnként megélénkült a szél, késõ délután pedig beborult az ég. Csapadékkal nem találkoztunk. Európa idôjárása
Magyarázat a térképhez
1Másodszor indultunk el ezen a túrán. A tavalyi nagyon pozitív élmények után nem akartuk kihagyni. Kricharddal ketten mentünk, ugyanaz a szisztéma: a kocsit Pomázon hagytuk, majd busszal mentünk fel Dobogókõre, a starthelyre. Azaz mentünk volna, mert a busz eléggé keményen kifüstölt alólunk, (értsd: szarrá ment és lerohadt) ezért az utolsó másfél kilométert gyalog tettük meg. Már itt látszott, hogy meleg napunk lesz, a rövid kis séta alatt rendesen megizzadtunk, az egyetlen pozitív gondolat az volt, hogy a túra szinte végig erdõben megy, ahol talán nem lesz olyan meleg.

A Dunakanyar
Pihi az úton
Neveztünk, majd nekivágtunk. Az elsõ szakasz egy hurkot ír le: Lukács árok - Rám-szakadék útvonalon. A Lukács árok felé indultunk el, ahogy tavaly. A múlt évben egy csapadékos idõszakban rendezték a túrát, és a sárga sávon lefelé elég rendesen folyt a víz. Most ennek nyoma sem volt, a meder - azaz a turistaút - szárazon tartott lefelé. Hamar elértük a Fényes forrást, ahol szitkozódva vettem tudomásul, hogy otthon hagytam a mérõtartályt, amivel a kémiai jellemzõit lehetett volna megmérni a forrásvíznek. Ezért csak vízhozamot mértünk. De leglább hamar végeztünk; irány a Lukács - árok.

A helyzet tavaly óta semmit sem változott: vadregényes, keresztbedõlt fás árokban haladtunk lefelé a patak medrében. Rengeteg málna volt errefelé, többször meg is álltam hogy szedjek belõlük. Az árok végét nemsokára elértük, majd egy rövid napsütötte szakaszon való gyaloglás után elindultunk felfelé a Rám-szakadékban.

A Rám szakadék bejáratánál
Szokásos kép
A forrásoknál találtuk meg a pontot, majd miután pecsételtünk megmértük itt is a vízhozamot. Érdekes módon ez a két forrás volt az útba ejtett nyolc forrásból az egyetlen, ahol vízhozam a kora tavaszi méréshez képest nem csökkent. A jól ismert szakadékon haladtunk tovább felfelé, hamar el is értük a nehezebb szakasz végét, majd elindultunk a Rám-hegy felé. Automatikusan a mûút felé mentünk, de utánunk szóltak, hogy nem arra kellene menni , így a pihenõtõl a balrább található úton indultunk tovább, majd nemsokára áthaladtunk a Rám-hegy tövében található faragott kapu alatt és a rövid, de meredek kaptató után a csúcson pecsételtünk.

Krichard a Miklós forrásnál
Következõ cél a Miklós forrás, amely a hegy tövében található. Tavaly itt nem találkoztunk ponttal, de most itt is kellett pecsételnünk. Megálltunk egy kicsit enni, megmértük a vízhozamot, majd pár percnyi pihenõ után mentünk is tovább. Itt ettem egy szendvicset, de nem voltam éhes, csak a krichard kérdezte, hogy miért nem eszek. Erre mondtam, na jó eszek és megettem azt az egyet. A maradék kettõt este hazavittem, a késõbbiek folyamán nem volt túl sok kedvem enni.

Innen a Dobogókõ "északi fala" felé indultunk, amely elég kellemes kaptatóval jutalmazott minket a kitartásunkért, az elsõ szakaszon ráadásul még napon is kellett mennünk egy vezeték alatti írtásrészen. Tavaly itt iszonyat sár és csúszósság volt, de most szerencsére ez nem nehezítette a haladást.
A Thirring szikláknál
Többször megálltam fölfelé; eléggé kimerítõ szakasz volt ez számomra. A csúcs alatt eltértünk a Thirring sziklák irányába, ahol szintén találtunk egy ellenõrzõpontot. Pecsételés, majd irány a tetõ. Nemsokára elértük a kápolnát, onnan pedig pikk-pakk fent is voltunk a turistaház elõtt; letudtuk az elsõ szakaszt.

Az itiner eléggé részletesen leírta merre is kell menni, de még így is sikerült egy kicsit elkavarnunk, igaz egyáltalán nem annyit, amennyit tavaly. A kék kereszten indultunk el lefelé, de pár méter után korrigáltuk a hibát és szinte percnyi idõveszteség nélkül mentünk tovább a Zsivány sziklák felé. A szikláktól pár száz méter megtétele után értük el a következõ pontot, egy kilátóhelyen. Eléggé kivoltam szinte végig az egész túrán , de holtpontom mégse jött, csak fáradtság.

A Vaskapu szikláknál
Néha megálltam fotózni pár növényt, ledneket, meg társait. Mondjuk többet szerettem volna, de nem akartam sokat pöcskörélni, ezért csak ott álltam meg amit végképp nem tudtam otthagyni. Krichard egész jól tûrte:). Amúgy nagyon rossz képek születtek ezen a túrán a növényekrõl:(. Átvágtunk a Dobogókõ-Pomáz mûúton, majd jelzetlen utakon menetelve elértük a Vaskapu szurdokot. Itt nem a turistaúton haladtunk, hanem felhágtunk a Vaskapu sziklákhoz, ahová tavaly is fel kellett jönni. Idén sokkal rövidebbnek tûnt ez a szakasz és nemsokára már a Klastrom kút felé meneteltünk a Pilis oldalában. Krichardnak tavaly itt már eléggé fájt a térde, de most ez a probléma nem nehezítette az elõrejutásunkat.

A kútnál pecsételtünk, mértünk, majd irány a szentkereszti szurdok. Végigmentünk a borzalmasan szemetes, sittel telehordott patak mellett, majd betértünk a jól ismert szurdokba, ahol meglepetésmre a meder szinte teljesen szárazon tátongott. Még sosem láttam ilyen üresnek; a sziklák felett átívelõ fahidakon bandukoltunk le a pihenõhelyhez, ahol a tavalyihoz hasonló lakoma fogadott minket.

A Dera patak üres medre
A Dera patak üres medre
Leültünk pár percre, megettünk két szelet kenyeret, ittunk, de nem maradtunk itt sokáig, hanem indultunk is tovább a Szent kúthoz. Jó hosszan meneteltünk a mûút meletti kék kereszten, majd betértünk az erdõbe és kb. 1 kilométer múlva már ott is álltunk a csiricsáré kápolna elõtt, a forrásnál. Itt szintén mértünk:), krichard bevizezte a haját, úgymond felfrissülésképpen, majd nekivágtunk a meredek emelkedõnek felfelé a gerincre. Itt is többször megálltam, de végül csak felértem én is a tetejére.

Innen a már többször végigjárt úton mentünk a Tölgyikrekig. A krichardnak feláll a hátán a szõr ha meghallja ezt a szót hogy Tölgyikrek. Állítólag rossz emlékek fûzik hozzá. Az ikreknél ismét pecsét, majd irány a Holdvilág árok bejárata. A Salabasina kútból egy csepp víz sem folyt, az árokba
A Tölgyikreknél
pedig idén sem tértünk be, hanem egyenesen haladtunk tovább a piros sávon Kiskovácsi irányába. Szerencsére végig lefelé tartottunk, de ennek ellenére fáradt voltam és elég rendesen izzadtam. Amúgy tisztára "autópálya feelingje" volt ennek a túrának: ott szokott az lenni, hogy az autók kerülgetik egymást, egyik elhúz, aztán a másik, majd újra leelõzik egymást. Nos mi a túratársakkal voltunk így, többször is lehagytak minket ugyanazok a hikerek, de nemsokára visszaelõztük õket.

A Holdvirág ároknál már csak ez az egy emelkedõ maradt hátra, amelyet le kellett küzdenünk. A létráig tartó szakasz nem nehéz, szinte alig emelkedik. A mederben nem sok víz folyt, a Domini forrás teljesen kiszáradt, bár a kiépített forrás mellett egy patakocska csordogált lefelé, elképzelhetõ, hogy
Pocok
ez az a vízfolyás lehet, ami régen a forrás kifolyóján jött ki, csak valamilyen oknál fogva a forrás "eldugult". A Ramsasnál mértünk, vizet vettünk, majd mentünk tovább. A létra utáni szakaszban jött az igazi meredek, egészen a csikóvári nyeregig, ahonnan már tudtuk, hogy csak pár száz méter és fent vagyunk a csúcson. Itt megkaptuk az utolsó pecsétet. Az idõvel jól álltunk, biztosan beérünk, de azért minél hamarabb szerettünk volna már a célban lenni, ezért továbbra is szedtük a lábunkat.

A Janda Vilmos kulcsosháztól lefelé Pomázig még jó terepen haladtunk, de aztán elkezdõdött a borzalom, amit úgy hívnak pomázi városnézés. A célt áthelyezték a HÉV megállóból egy házhoz, és így a túra 45 km-es hosszából kb 5 km-t kellett ebben a gyönyörû városban legyalogolnunk. Szörnyû volt, már alig bírtam magammal, teljesen elfáradtam, és pont a tûréshatárom utolsó percében értük el a célt. Pecsét, kitûzõ, gratuláció, aztán irány a kocsi és haza.

Ismét jó kiránduláson vettünk részt, de ez a pomázi borzalom, ez a városi halottjárás igazán nem hiányzott a végére. Az idõ remek volt, tény hogy a napon megsültünk volna de az erdõ kellemes könyezetet biztosított a túrázóknak. Szerintem még sose izzadtam annyit mint ezen a túrán. Az ellátás kitûnõ, a szervezés kifogástalan, az útvonal jól követhetõ, egy rossz szó nem érheti a túra szervezõit.

Zöld zóna
Lathyrus latifolius L.
Nagyvirágú lednek
(Lathyrus latifolius L.)
Circaea lutetiana L.
Erdei varázslófû
(Circaea lutetiana L.)
Lychnis coronaria (L.) Clairv.
Bársonyos kakukkszegfû
(Lychnis coronaria (L.) Clairv.)
Melampyrum nemorosum L.
Kéküstökû csormolya
(Melampyrum nemorosum L.)