Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Böses Weibl
(2008-07-18)
2008.07.22 Egy újabb 3000-es került fel az EMDT által meghódított csúcsok listájára. Végre! A beszámoló.
Mostanában
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra
Lorenz-hágó
(2024. január 30.)
Átkelés a Lorenz-hágón a Magas-Tátra szlovák oldalán
Morskie Oko
(2024. január 30.)
Körtúra a Lengyel-Tátrában az Öt tó-völgyében és a Morskie Okonál
Hochschwab
(2024. január 30.)
A Hochschwab hófehér dolomitsziklái
Vereda da Ponta de Sao Laurenco
(2023. október 5.)
Madeira II - Vereda da Ponta de Sao Laurenco
Levada das 25 Fontes
(2023. október 4.)
Madeira IV - Levada das 25 Fontes
Pico Ruivo
(2023. október 4.)
Madeira V - A Kõris-hegyrõl a Kékesre
AK: Körösladány-Dévaványa
(2023. október 3.)
Rövid, de annál unalmasabb kéktúra az Alföldön

Szurdok 40

Teljesítménytúra
Honlapra került:2013. július 22. A leírást készítette: feherb
Idõpont: 2013. július 14.
Indulás: 06:05 Pomáz
Érkezés: 17:45 Dobogókõ
Résztvevõk: feherb, Kati, krichard, Odett, Vagány
Máskor is voltunk már ezen a túrán 2006  2007  2010 
Túraparaméterek
A túra hossza43 km
Szintkülönbség2225 m
ÚtvonalPomáz -> Jandaház -> Csikóvárak -> Lajosforrás -> Bölcsõ-hegy -> Holdvilág-árok -> Tölgyikrek -> Szentkút -> Dera-szurdok alsó -> Klastromkút -> Mária-pad -> Dobogókõ -> Fényes-forrás -> Lukács-árok -> Rám-szakadék -> Thirring-sziklák -> Dobogókõ
Szintidõ13 ora
HelyszínVisegrádi-hegység
Legmagasabb tengerszint feletti magasságDobogókõ - 699 m
Idõjárás
Végre valami keményebb túrára is el akartam menni, ami azért nem 70 meg 100 km, de rendesen meg kell izzadni ahhoz, hogy teljesítse az ember. A Szurdok 40 kapóra jött, igaz, annyi könnyítés volt, hogy nem volt szintidõ. Illetve csak annyi, hogy 19.30-ig be kell érni, függetlenül attól, hogy ki mikor indult. Magammal rántottam a túrára még pár embert és egy szerencsétlen kutyát is.

Kilátás a Pilis-tetõre
Pilis-tetõ, de már északról
Az 5.30-as indulás elég korai volt, maradtunk a 6 órában, de így is 5 elõtt fel kellett már kelnünk. Krichard már harmadszor volt ezen a túrán, de még a hõskorban, amikor fentrõl lefelé tartott az útvonal. Azóta az útvonal megfordult, Pomázról kell felmenni Dobogókõre, de mindenféle furmányos, nyakatekert kanyarokkal és természetesen szakadékokkal meg szurdokokkal tûzdelt útvonalon. Csak az útvonal megfordítása tett 500 méter szintet a túrába.

Lajosforrásnál
Lódarazsakra figyelmeztetõ lap
Sok ellenõrzõ pont volt a túrán, a térképen 37 van feltûntetve. Az elsõnél - még Pomázon - rögtön nem volt senki, vissza is gyalogoltunk egy kicsit, hogy jobban körülnézzünk. Aztán olvastuk el a kiírást, hogy nem feltétlenül lesz mindenhol ember. Valahol matrica, máshol viszont semmi, ez a meglepi. Az elsõ emberes pont a Janda Vilmos kulcsosháznál volt, ahol a pontõr elénk jött, és leterelt az útról, mert a ház azon felén lódarazsak voltak, állítólag már csíptek is meg embereket. Megkaptuk a pecsétet, aztán tipli onnan. A kutyára külön vigyázni kellett, mert szereti kergetni a bogarakat. De mivel otthon legfeljebb a pókot nyalja fel a padlóról, meg a végkimerülés határán álló legyet kapja el, nem igazán látott még lódarazsat, ergo simán levadászta volna õket - legalábbis megpróbálta volna.

Ahogy néztem az útvonalat, a szervezõk célja nemcsak az volt, hogy bemutassák a Pilis szurdokait, hanem, hogy jól megszivassák a túrázókat mindenféle furfangos emelkedõkkel. Innen sem a Csikóvárak alatti jelzésen mentünk fel Dobogókõre, hanem a két hegyen át. De mi akartuk, vessünk magunkra. Jó gyorsan, de piszkosul kiizzadva értünk fel a Nagy-Csikóvárhoz, ahol téptünk egy matricát, és irány tovább. Nem akartunk sehol sem tökölni a megállásokkal, mindig csak annyira álltunk meg, amennyire feltétlenül kellett. Lajosforrásnál pl. csak annyira, hogy tegyünk az arcunkba a nápolyiból, amit a ponton adtak meg a kutya fürödjön egyet a tóban. Ráhangolódtunk a Bölcsõ-hegyre vezetõ emelkedõre, és nekivágtunk. Vagány ment mindig legelöl, ilyen helyen pedig különösen elõrement, mivel nekünk nincs négy lábunk, hogy olyan gyorsan felszaladjunk a hegyre. Megállt, visszanézett, ha nem látott, akkor visszajött, majd megint elõre. Így lett neki 60 km a 43.

A Holdvilág-árok felé
Bölcsõ-hegyen megint matrica, és rögtön indulás tovább. Egy idõre elfelejtõdnek az emelkedõk, és belemegyünk túránk elsõ szurdokába, a Holdvilág-árokba. A kutyával érthetõen nem a létrás részt választottuk, hanem fent mentünk a turistajelzésen, és a lépcsõkön jöttünk le a patakmederbe. A mederben alig csordogált a víz, de a Domini-forrás sokkal bõvízûbb volt, mint szokott lenni. Nem sokkal késõbb jött az újabb szurdok, a Salabasina-árok. Azaz, csak jött volna, mert az csak alternatív útvonalként szerepelt az itinerben. Nehezen járható a bedõlt fák miatt, és a leírás szerint sziklák is eltorlaszolják az utat. Alig 1,5 km-rel hosszabb az az útvonal, de ez 1 óra plusz idõt jelentett volna. Kihagytuk, egyenesen felmentünk a piros sáv jelzésen a Tölgyikrekig, ahol a pontõr kutyája nem igazán engedte, hogy Vagány is odamenjen, az a hely csak az övé.

Ha jobban belegondolunk, innen már csak két emelkedõ lesz, fel Dobogókõre dél felõl, majd észak felõl. És ennyi a túra. Igaz ez több, mint a fele szint, és még jó 5 km-t kell menni a félútig is. Laza rész jött, siettünk, de én lemaradtam. Kezdtem kidõlni, de igazából nem tudom miért. Talán el voltam szokva a túrázástól. A talpam is kezdett fájni, ami ritkán jön elõ. inkább csak 50 km felett. De persze tudtam, hogy ha nem lesz vízhólyagom, akkor másnapra legfeljebb izomlázam lesz a sok emelkedõtõl, semmi komoly.

Átkelés a Lukács-árkon
Lecsorogtunk a Szentkúthoz, magunkhoz vettünk vizet, egy palackban feloldottam egy pezsgõtablettát, amit a rendezõk adtak, és indultunk tovább. A következõ pont nincs messze, az a félút, és kajás pont is egyben. Ott maradtunk kicsit tovább, kb. 10 percet, és felkészültünk a hosszantartó emelkedõre, ami Dobogókõig tartott. A vízmániás kiskutya csalódott, hogy a Dera-szurdokban nem volt semmi víz, csak a felsõ végén a tóban. Ott fürdõzött keveset. Nem a kék jelzésen mentünk be Pilisszentkeresztre, hanem egy szalagozott, elég dzsindzsás úton és patakmederben. Szerencsére kevés volt a csalán és a szúrós szeder. A rendezõk kínosan ügyeltek arra is, hogy minél kevesebbet menjünk aszfaltúton, ezért volt ez a levágás. Keresztezve a falu fõutcáját gyorsan el is hagytuk azt, és a nem messze lévõ Klastromkútnál pihentünk meg ismét csak pár percre, ahol bodzaszörpöt készítettem, és vittem magammal. Jó sûrûre csináltam, azt hittem édes lesz, de nagyon jól esett a melegben.

Prédikálószék
A Vaskapu kimaradt az útból, nem adott rá engedélyt a zöldhatóság. Maradt a jól bejáratott turistaút az exHAKos ellenõrzõpontok, a Mária-pad majd a Joci-forrás érintésével keresztül a mûúton. Felcipeltük magunkat a Zsivány-sziklákig, ahol a kilátóponton ücsörgött a pecsételõ ember. Soha nem jártam még errefelé. Mint ahogy a régi kék jelzésen sem, ami dél felõl vezet fel Dobogókõre, és amin mi is felmentünk most. Út nem volt igazán, vagy nehezen lehetett felfedezni, inkább egy kis patak medrében bandukoltunk. Végre valahára felértünk a hegytetõre, ahol a 30 km-es táv célja volt. 31 km-nél voltunk, 7.5 óra alatt értünk ide.

A visegrádi Fellegvár
Túrázók egy csoportja
Nem vezetett be az útvonal a büfékhez, a kávézás így ugrott. Rezsõ kilátó, majd a Fényes forrás következett. Végig lejtõ ugyan, de sokszor elég meredeken vitt le az út, nem lehetett gyorsan menni, és elég kellemetlen volt, hogy a fékezés kötötte le az energiánkat. Két szurdok jött rögtön egymás után. Az elsõ a Lukács-árok, ahol még soha nem jártam. A felsõ részénél átmentünk rajta keresztben egy durva lejtõvel majd egy durva, de rövid emelkedõvel. Valahogy itt az emelkedõ nem viselt meg annyira, mint a lejtõ az árok ellentétes oldalán. Régi és új turistautak nyomvonalát követve mentünk egyre lejjebb és lejjebb, mígnem elértük a patak medrét. Nem tudtunk nem arra gondolni, hogy basszus, ezt a szintet, amit most elvesztettünk, nemsokára mind vissza kell akasztani magunkra. Kiérve a Lukács-árokból a Rám-szakadék felé mentünk, azon kezdtük el a felkapaszkodást. A két szurdok elég közel van egymáshoz, kvázi párhuzamosak is. A Rám-szakadék létrái jelentették a kihívást a kutyának és Katikának. Õ kapta ölbe, másikunk meg fentrõl elvette tõle. Három ilyen volt csak, de simán túltette magát rajta. A szakadék tetején jól esett leülni egy padra, ittam krichardtól meg elkunyiztam a tiramisus müzliszeletét.

Rám-szakadék, források
Rám-szakadék
Nagyon közel voltunk a célhoz, de az még ott magasodott a fejünk felett. Felfelé nem a standard jelzett úton vitt az itiner, hanem egy igazi kuriózumnak számító útvonalon. Az erdei aszfaltúttal párhuzamosan menõ ösvényen mentünk a Rám-hegyig, ahol egy nagyon rövidke idõre kimentünk a mûútra, majd toronyiránt elkezdtünk felmenni a hegyre, ahol a villanyvezeték is megy. Elõször nem is nézett ki durván, de aztán rendesen bedurvult az emelkedõ. Szerencsére nem a vezetéket szegélyezõ aljnövényzetben mentünk, hanem egy nagyon szép erdõben, rég elfelejtett jelzéseket követve. Még valamikor az õskorban haladt erre egy zöld négyzet, majd késõbb sárga sáv jelzés, de már mindkettõ eltûnt a térképrõl vagy át lett helyezve máshová. Nekem nagyon tetszett ez az útvonal, annak ellenére, hogy baromira izzasztó volt feljutni a hegyre ebbõl az irányból.

Kutya a szakadékban
Kilátás a fák mögött
Itt volt még egy kanyar a túrában, kellett egy vargabetût tenni a Thirring-sziklák felé, de elõbb összevártuk egymást. Addig a kiskutya megágyazott magának a csalánosban, és lefeküdt arra a kis idõre. Már õ is kivolt. A szikláknál kaptunk még egy utolsó müzliszelkót a rendezõktõl, és már csak a szerpentinen kellett felmenni a hegytetõre. Pont jókor értünk be, kis sietéssel el is értük a 6-os buszt, így 11 óra 45 perc lett a menetidõnk. Az utolsó 13 km-re ebbõl 4 óra volt. Nem mondanám, hogy a csiga hozzánk képest kapkodó idegbolond lenne, de ez azért nem egy csúcsteljesítmény. Igaz, a szakadékban kvázidugó alakult ki, és az emelkedõ is szadi volt a végén.