Tési fennsík 50

Alig egyórás autózás és gyors nevezés után indultunk el a túrán. Kaptunk egy tök jó minõségû színes térképet, amin minden részlet jól látszott. Viszont nemcsak ennek a túrának az útvonala volt rajta, hanem a rendezõ egyesület más túrája is. Sikeresen kiválasztottam egy õszi túrát, és majdnem azon indultunk el. Szerencsére krichard résen volt. Ha õ nincs, még most is a Burok-völgyben keresem az ellenõrzõ pontot. Ha pár mondatban akarnám a túrát összefoglalni, azt mondanám, hogy fel kell menni a fennsíkra, ami kb. 500 m-es magasságban van, lejönni az északi oldalán, ismét felmenni, majd lejönni a déli oldalán ugyanarra, amerre felmentünk. Ennél persze jóval többrõl van szó.

A Vár-völgyön mentünk felfelé. Szépen lassan, nem volt meredek az emelkedõ, csak a legvégén, a Várbereknél, ahol az elsõ ellenõrzõ pont mûködött. Ez már a fennsíkon volt. Közben egyszer megkeveredünk, sokan el akartak volna menni elõbb egy jobbkanyarnál, de aztán mivel nem voltak jelek, szépen mindenki visszafordult, és pár száz méter múlva, a jó úton fordultunk rá a piros kereszt jelzésre. Kiérve a fák közül a túra egyik legunalmasabb része következett. Aszfaltúton mentünk északkelet felé Királyszállás, Hétházpuszta útirányon át. A túra nem visz itt le a Burok-völgy felé, gondolom azzal együtt már jóval túllógna az 50 km-en. Hamuháznál értük el a fennsík északi peremén, de itt még nem mentünk le róla, hanem Tés felé fordultunk. Kicsit emelkedtünk, miközben elhaladtunk sok repceföld mellett, és kisvártatva kiértünk a faluba vezetõ mûútra.

Nem sokat sétáltunk a faluban, a szélmalmokat nem is láttuk. Reméltem, hogy oda is tesznek egy ellenõrzõpontot, de nem így történt. Pedig a Tési fennsíkról a legtöbben a szélmalmokra asszociálnak, mondhatni a környék emblematikus mûemlékei. Viszont egy másik frankó helyre elvitt a túra, ez pedig a Római-fürdõ. Tés után az OKT-n mentünk lefelé Jásd felé, majd tovább a fürdõ irányába. Közben Szentkútnál kaptunk kaját, itt le is ültem. Kicsit aggódtam, mert még félúton sem voltunk, és kezdtem fáradni. A római-fürdõnél megsimogattuk a vízesést, az ellenõrzõpontnál kaptunk egy felest meg egy pecsétet, és mentünk még továbbra is északra, egyre távolodva a céltól. két éve jártam erre, közvetlenül a Zsófia ciklon után, akkor halomba voltak dõlve a fák keresztbe a turistautakon, alig lehetett haladni. Mostanra kitakarították az erdõt, simán lehetett menni, és nagyon gyorsan elérkeztünk Bakonynána szélére, ahonnan már tényleg visszafelé haladtunk a cél felé. Ismét felmentünk a fennsíkra, most egy murvás, széles úton, és Tés falu ellenkezõ végén lyukadtunk ki. Csak annyira álltunk meg, hogy egy kék kútból feltöltöttük a vizespalackokat. A Kis-Futóné felé mentünk végig a fennsíkon, egy fasor mellett. Innen lehetett látni, hogy nem is sík a fennsík, hanem igencsak hullámzik. A Kis-Futónénál volt egy kis jelzésváltozás, az eredeti útvonal magánterület lett. Sajnos itt sem mentünk ki a Mórócz-tetõre, ahol meredeken leszakad a fennsík, de nincs erdõ, és rálátni felülrõl a Balatonra is. Állítólag, mert még soha nem voltam ott. Pedig ez nem lett volna nagy kitérõ.

A piros sávon mentünk vissza le a városba, ugyanazon az útvonalon, ahol feljöttünk onnan reggel. Látszik, hogy már régen voltam 50-es túrán, mert már éreztem a talpamat. És ez nem jelent túl jót. Valahogy úgy érzem, hogy nagyon távol vagyok attól az állapottól, mint amikor a Kinizsit megcsináltuk. Kicsit elszoktam már a 10 órás gyaloglástól.