A nevezéskor egy elég kellemetlen ténnyel kellett szembenéznünk: a legrövidebb távon nem jár kitûzô a teljesítésért. Megmagyarázták, hogy a Az elején a faluból sétáltunk kifelé szép komótosan, majd egy emelkedô végén bejutottunk az erdôbe. Nagyon sokan voltak a túrán a helyiek csodálkozva nézték a rengeteg embert. A srácok jól viselték az elsô szakaszt, bár a Vencel sokszor más irányba szeretett volna menni, mint kellett volna, közben Dani figyelte a jelzéseket. Tovább haladtunk felfelé, sziklák között vitt az utunk, majd egyenes lett a terep és csak haladtunk az egyetlen ellenôrzôpont az Angelika forrás felé. Elértük a piros + jelzést és pár száz méter megtétele után már ott is voltunk a forrásnál, ahol szintén nagyon sokan voltak. A forrás maga elég bôvízûnek tûnt, foglalt de merítôs, több pontról fakadó forrás volt. Bevallom nem mértem meg:) Szépen haladtunk és nemsokára vissza is értünk a faluba. Elég szép házak között sétáltunk, legtöbbje valószínûleg nyaraló volt. És elég sok eladót találtunk. Nhaja, ha lenne lóvé talán egy EMDT hétvégi házat lehetne itt szerezni:). Pár utca még, pár kanyar és be is értünk a célba. Megkaptuk az emléklapot, majd ettünk ilyen, utána meg olyan kenyeret (igaz, hogy csak a hagymát ettük le a kenyérrôl:) ), aztán a kenyerekre ittunk teát, örültünk, vígadtunk hogy sikeresen teljesítettük a távot. Mindhárom fiatal becsülettel végignyomta a túrát. Természetesen Vencelt kb. a táv felén cipelni kellett, az utolsó másfél kilométeren el is aludt.
Zöld zóna
|