Karancs-Medves

Jómagam másodszor vágtam neki az 50 km-es Karancs-Mdevesnek, a többiek elõször. Sõt, Miklósnak ez volt az elsõ teljesítménytúrája. Eddig, amikor indultam - egyedül vagy a Natasával - mindig a Zolcsiéknál aludtam Tarjánban, most azonban külföldön volt, így Pestrõl indultunk reggel kocsival hárman. Elég korán el kellett indulni, hogy még normális idõben beérjen az ember.

Az eleje elég jól ment, bár az elsõ pihenõt kemény 300 m után megtartottuk. Megpróbáltunk gyorsan haladni, hogy az esõ elõtt minnél több utat tudjunk megtenni.A Karancsra tartó emelkedõt igencsak megszenvedtem. Mindig le voltam maradva. Csak akkor értem be szabolát, amikor fotózott valami virágot. Aztán ahogy felértünk elkezdett esni az esõ, de szerencsére csak csöpögött. A kilátóba nem mentünk fel a szar idõ miatt. Én eddig mindig felmentem, ha erre jártam, most viszont nem volt kedvem. Kicsit elment a kedvem az emelkedõktõl ez után. Pedig még hátravolt egypár. Nem gondoltam volna, hogy ennyire lelassulok a télen.

A Karancsról lefelé a Miklós panaszkodott a térdére. Azt mondta, hogy a lejtõkön "beremeg". Egyelõre nem volt nagyobb baj vele, csak jóval késöbb lassította le a fájós térde. Mire leértünk Somoskõújfaluba kicsit jobban megeredt az esõ, de még mindig nem volt vészes. Viszont a hátizsákom nem volt vízálló, és a térképem elázott. Szerencsére az iratok tartották magukat. A térképet átraktam Miki, majd késöbb szabola hátizsákjába.

Panorámakép a Karancs oldalából Salgótarján irányába

A faluban egy rövid pihenõ és zsíroskenyerezés, majd indulás Salgóvár felé. Az emelkedõn elkezdett nagyon csúszni a talaj. A sportcipõmben alig tudtam menni, annyira csúszott. Ez sajnos eléggé lelassított minket. Ha ilyen lett volna végig, akkor jól megszívtam volna. Fent a várban most nem csináltunk képeket, az idõvel is szarul álltunk a sár miatt. Próbáltunk behozni, amennyit csak lehet. Szabola is egyre kevesebbet fényképezett, bár a nap végére összejött több, mint 160 kép. Csak a Petõfi-forrás spriccénél álltunk meg megtölteni a piásüvegeket.

Amikor elõször teljesítettem ezt a túrát kánikula volt, és a Medvesre elég szar volt felmenni a tûzõ napon árnyék nélkül. Most ez a veszély nem fenyegetett bennünket. Az esõ ugyan elállt, de továbbra is borult volt az ég, és sáros az út. A Medves laposán még gyorsan haladtunk, mert füves volt az út, csak helyenként volt sár, de Rónabánya után megint lelassultunk. Fõleg a lejtõkön, mert én utálok sáros lejtõkön rohangálni. Egyszer padlóztam csak el. Az esõ elmúltával megjelentek a völgyekben is a Cu fractus-ok, már 500 m alatt is. Napsütésnek nyoma sem volt még.

A Szilváskõpuszta és Szõrõspuszta közti szakasz számpomra is új volt, mert legutóbb, mikor erre jártam még nem erre jött a túra. Bárna után kicsit keresgélni kellett a helyes utat, de a helybéliek útbaigazítottak. Megtévesztõ volt kicsit, hogy az út egy Magánterület feliratú út felé mutatott, de végül is arra kellett menni. Itt már

Panorámakép Rónabányáról észak felé

Miklós egyre sûrûbben panaszkodott a térdére. pláne akkor, amikor Szõröspusztára mentünk lefelé. Csak kiegyenesített térddel tudott jönni, ami ugyebár nem valami kényelmes. Én a sár miatt lassultam, egyedül szabola volt tökéletes közülünk. Most viszont már elfogyott a témája, szinte mindent fényképezett, amit le lehetett. Nem volt jobb dolga, mint hogy minket videózzon, ahogy szerencsétlenkedünk lefelé a sáros lejtõn.

Szõrõspuszta után már csak 10 km volt hátra, és két emelkedõ. Meg egy szénbánya, ami még nem volt itt a múltkor. szerencsére összeszedtünk annyi plusz idõt, hogy belefért egy kis lassítás a fájós térd miatt. Mi kértünk elnézést Miklóstól, hogy így járt. Nagyon jól viselte egyébként, szinte egy szava sem volt. Egészen pontosan négy szava volt: "Basszátok meg, hogy idehozatok!" :)

A Pécskõ után már tényleg csak lejtõ van, de egy fájós térdnek ez is nagy teher. Szép lassan mentünk, most már biztosak voltunk benne, hogy bõven beérünk idõben. Remélem Mikinek nem ment el a kedve a túrázástól örökre. A túra közben én úgy éreztem, hogy a végére nagyon ki fogok készülni, de szerencsére nem így lett. Az álmosságon kívül nem volt nagyobb bajom. A kocsiban hazafelé aludtam is elég sokat, csak szabola nem tudott. Vezetés közben elég gáz lett volna.