Korán kelünk, 1/2 6-kor. A mai napra van betervezve az eddigi leghosszabb szakasz. A térkép alapján közel 30 km-neksaccoljuk a távot. A ház reggelre kihûlt. Az éjszaka nyugalmasan telt, nem esett. Az ég egészen bíztató képet mutat,néhol kék foltok bukkannak fel a szürke felhõk között. Eléggé erõsen fúj a szél remélem nem lesz gond a tavon.A cuccot a házban hagyjuk és így indulunk a szemközti part felé. Eleinte nincs semmi gond, de a tó közepénél a hullámokegyre nagyobbakra nõnek és kénytelenek vagyunk cikk-cakkban menni. Szerencsésen elérjük a szemközti partot, majdvisszaindulunk a két csónakkal. Pechünkre a két csónakot nem lehet egymáshoz kötni, így krichardnak is kénytelen-kelletlen
eveznie kell. Visszafelé is cikk-cakkban haladunk és gond nélkül érjük el a partot. Felmegyünk a cuccunkértmajd utoljára indulunk neki a Teusejaure hullámos vízének.
Itt ki van korrektül írva, hogyha nem akar evezni a turista, akkor mit kell tennie és mennyibe kerül a motorcsónakos transzport.Szóval akit érdekel az információ: a Teusejaure-n 50 svéd koronába kerül ez az út.
Odaát bemegyünk a
hutba, de nem maradunk, csak átöltözöm. Kifelé menet belebotlunk a helyi gondnokba, akitõl krichard megkérdezihogy vihetnénk-e pár fadarabot. A fickó mogorván mond nemet, nem is erõltetjük tovább a dolgot.Inkább útnak indulunk. 3/4 8korvágunk neki a távnak. A tó 500 méteren van és természetesen felfelé kell mennünk. Szerencsére a szintkülönbség csak 200 méter, legalább nem olyan kemény kaptató vár ránk, mint tegnap Vakkotavare-nál. De azért itt is lassan haladunk, igaz hamarabbel is érjük az "utazómagasságot". Most is egy
vízeséses patak mellett visz fel a turistaút.
Nem érünk be a felhõbe ,így legalább a környezetünket látjuk. A már megszokott fátlan,
köves, sziklás, vizes terepencaplatunk. Itt is rénszarvasokkal találkozunk. Néhol már kék az ég, egybõl jobb kedvünk lesz, mint tegnap volt. Már messzirõllátszik az aznapi elsõ állomás, amit érintünk. De addig azért még hátravan pár kilométer. Lassan ereszkedni kezdünk, aztánfel-le játék következik nagyobbacska dombok és sziklák között.
Átkelünk a
Kaitumjakka nevû széles patakon, majd utánakét kilométerrel már lecuccolunk a Kaitumjaurestugorna nevû turistaállomásnál található egyik padon.
Éhesek vagyunk, egybõl bevágjuk az ebédnek beillõ és már megszokott kenyér+sonkakrém kombinációt. Még erre a napraTartogattunk két cerbonát, azt is megesszük. A gondnok itt egy fiatal lány, aki kedvesen érdeklõdve kérdezi, mi a szándékunk:maradunk, vagy továbbmegyünk? Kiderül, hogy boltocska is található az állomáson, ami kifejezetten kellemesen érint minket,hiszen tudunk venni egy-két dolgot. Veszünk is egy újabb krémet, kenyeret, sõt dzsemet! Ráadásul meg tudjuk fûzni a lánythogy adjon el nekünk két fadarabot, darabonként 5 SEK-ért. Persze gázpalack nincs olyan, ami nekünk kéne.
Délelõtt 11-kor indulunk tovább. A következõ állomás, amelynek neve Singistugorna, 13 km-re fekszik. Betérünk
abba a völgybe,amelyben tulajdonképpen majd Abiksóig megyünk. A terep a szokásos köves és itt még fák is elõfordulnak. Szerencsérenem kell túl magasra mennünk, a völgy 700 méteren fekszik, Kaitumjaure pedig alig kevesebb, mint 600 méteren. A völgykét oldalán magasabb, kopár hegyek állnak sorfalat, a Tjaktjajakka nevû széles csermely pedig sebesen robog mellettünka tó felé.
Az idõ kicsit javul, egyre jobban süt a nap, de az ég nem felhõtlen, sõt, elõttünk a völgyben több helyütt aprócskaesõgócokat látunk. Ez azért kellemetlen, mert a szél pont abból az irányból fúj. Viszont a napsütés és az esõ együttesekedvez a
szivárványok kialakulásának. Hosszú kilométereken keresztül látjuk magunk elõtt a szivárványokat. Elhaladunkegy
teljesen tropára ment hut mellett, olyasmi lehetett régen, mint amit tegnap láttunk Saltolouktában, de ennek márcsak a váza maradt meg: két és fél méteres farönkök voltak felállítva gúlaszerûen és valószínûleg ez a váz voltbeterítve földdel anno. Mivel fára van szükségünk ezért pár kisebb darabot leszedek a kunyhó maradékából és felkötöma hátizsákomra. Még szükségünk lehet rá.
Mióta elindultunk az állomástól nagyon jó a kedvem, szép az idõ,a szél egyáltalán nem zavar. A völgy egy kicsitösszeszûkül, jobbról a
Stuor Jiertá 1543 méter magas tömbje, míg bal kéz felõl a Stuor Avrrik sziklatömege állt õrt.A patak mellettünk továbbra is sebesen és szélesen hömpölyög. A nap továbbra is süt, de a szél is erõsen, kb 40-50km/h sebességgel fúj szembe. Szerencsére nincsenek viharos lökések. Itt már érezhetõ a hõmérsékleti különbség a délebbitájakhoz képest, csak kérdés, hogy ez az aktuális idõjárási helyzet, vagy a terület északabbra és magasabban fekvõ voltamiatt van.
Folyamatosan látjuk a völgyben elõttünk vonuló esõt és a szivárványt. Talán most fordul elõ elõször, hogy látom a teljes ívet,hol ér földet és hol kezdõdik maga az ív. A krichard azt mondja, hogy sose tudta kivenni a szivárvány összes színét.Hát nem csodálom, én se tudom.Vízszintes terepen haladunk, néha azonban aprócska dombokon kelünk át. Már messzirõl meglátjuk Singistugorna épületcsoportját,de az még nagyon messze, kb 4-5 km-re van tõlünk. Végül csak elérjük az állomást. Leülünk egy szélvédett helyre, ésmegesszük a szokásos csokiadagot. Singinél lehet elmenni Kebnekaise állomás illetve Nikkaluokta irányába, amely szintén a Kungsledenheztartozik, de mi ezt a szakaszt most kihagyjuk. Ezen a környéken van Svédország legmagasabb hegye, a Kebnekaise is. Az állomásonfelhívják a figyelmünket, hogyha nem lesz felhõben, akár láthatjuk is a két csúcsot, a Nordtoppent illetve a Sydtoppent is.
Singitól már csak 5 km-re van az a hut, amit mára kinéztünk. Elindulunk, mert már igencsak ott szeretnénk lenni. Elégsokat jöttünk ma és már fáradtak vagyunk. Azonban még mindig aggódunk a fa miatt: az a két darab, amit korábban vettünkvajmi kevés, segítségükkel valószínûleg nem fogjuk tudni elkészíteni a vacsoránkat. Alig hagyjuk el Singit, az út melletttalálunk egy legalább egy méter átmérõjû, kb 15 cm magas kiszáradt bokrot. Még jól jöhet felkiáltással kibányásszuka földbõl és magunkkal visszük. A cipelése eléggé kényelmetlen, mert ágas-bogas, de azért csak elboldogulunk vele.
Kicsit magasabbra megyünk, az emelkedõ tetejérõl már látni a házat. De még legalább 3-4 km lehet. Jó ha az ember messzireellát, de most eléggé idegesítõ hogy látjuk a házat viszont addig még legalább másfél órát kell gyalogolni. A nap is elbújika felhõk mögé, de szerencsére még nem esik.Nagyon messze van még a kunyhó! Mindketten hullák vagyunk a napi 26 km és aháromszori evezés miatt, de csak ki kell bírnunk valahogy a maradék pár száz métert! A szivárvány tovább vonul elõttünk,néha a második ívet is látjuk. A szél hordja az esõt, de szerencsére nem leszünk nagyon vizesek. Aztán végre elérjük a
kunyhót.Látunk három fiatalt akik éppen a házból jönnek kifelé és indulnak Singi irányába. Remek! Akkor csak lesz helyünk.
Ennél több most nem is kell!Odaérünk, és a kunyhóban két fickóval találkozunk. Elõttünk talán 10 perccel érhettek oda. Nem érdekes, nekünk tuti lesz helyünk.Aztán kiderül, hogy kell lennie itt fának.
És láss csodát: a három épületbõl (kunyhó, wc, szemetes) az egyikben van fa! Csakfel kell darabolni, de ez már igazán nem gond, hiszen van fûrész. Feleslegesen cipeltük a bokrot. A két fickóról kiderül, hogy svédek, így krichardmegint könnyedén elbeszélget velük. Õk vállalják a tûzrakást. Szokásos udvarias illetve útitervvel kapcsolatos kérdésekés válaszok röpködnek, mialatt egyre jobban bemelegszik a kunyhó. Nekünk szükségünk van a kályhára, hogy meg tudjukmelegíteni a vizet a levesnek és a másodiknak. Õk gázzal fõznek:). A beszélgetés alatt rákérdezünk, mit tudnak az általunkkiszemelt kunyhókról. A következõ napival semmi gond, õk is ott szálltak meg, de a holnaputániról azt mondják az zárva van.Nem a legjobb hír számunkra, de a lényeg, hogy a holnapi házikóval semmi gond.
Este még beszélget a krichard velük, majd kettesben kártyázunk. Nem volt rossz nap a mai, elég sokat mentünk. Szerencsére nem esettaz esõ így nagyjából szárazak maradtunk. A túranadrágom még egyben, de szerintem már kimoshatatlan:) Ezen a szakaszonmár tényleg nincs semmi, csak fû,szikla és víz. Még rénszarvas sincs, csak azok a turisták járnak erre, akik megnézik,hogy tényleg nincs itt semmi.
